Saturday, October 18, 2008

Birthdays of Tears



Oct 27: Marci's birthday. He would be 13 this year.
Oct 30: Petra's birthday. She would be 10 years old on this day.

More than 8 years after his crime, Ciaran Tobin, who killed two children in Hungary on April 9, 2000, is still a free man. Hungary never really cared to punish him, and nor has Ireland. Shame on both.

The Foundation will continue to draw attention to the tragic fate of Marci and Petra, children of Leányfalu, Hungary, and the appalling mockery of the Hungarian judicial process that ensued after Ciaran Tobin's crime.

Rest in Peace, children. We love you and we shall continue to fight for you.

angyalokszulei.hu

Wednesday, October 1, 2008

Ciaran Tobin in BlogEuropa

"... this case demonstrates how poorly the legislators’ original intentions are reflected in some of the rulings that refuse the enforcement of arrest warrants." Petra Bard, PhD, Central European University

Read the whole article below, courtesy of BlogEurope.


The European Arrest Warrant: category and practice
Filed under: European Society, Guest Editors, Law
Petra Bard

September 30, 2008

The European Arrest Warrant – a highly controversial instrument from the third pillar – is the subject of the following comment. Although it has been agreed upon – following from the nature of framework decisions necessitating unanimity – by all Member States’ representatives, another branch of government, the judiciary was less satisfied with the piece of EU legislation. Many constitutional challenges attacked the framework decision, and piles of academic papers are addressing these. I am not touching upon the constitutional issues here, I will much rather present a case study that can faithfully demonstrate how poorly the legislators’ original intentions are reflected in some of the rulings that refuse the enforcement of arrest warrants.

Irish citizen Ciaran Tobin resided in Hungary, working as the director of an insurance company when on 9 April, 2000, he ran over two small children in the Hungarian village of Leányfalu. Guarded by his grandmother, one of the victims was standing on the sidewalk, with the other victim, his sister sitting in her pram next to him, when Ciaran Tobin’s car traveling at a speed between 75-80 km/h way above the allowed speed-limit knocked down the children, who both died on the spot. Although Ciaran Tobin’s travel documents were taken away during the criminal process, he eventually received his passport back upon the request that he wished to go home to attend the wedding of his wife’s sister. He deposited the sum of HUF 500,000 in the form of a so-called insurance, as prescribed in the Hungarian Criminal Procedural Code. He authorized his lawyer to receive his official letters and the trial went on in his absence.

It is unclear why the Hungarian authorities decided to permit Tobin to leave the country on the grounds of the above given circumstances, in view of the fact that during the period in question there was no extradition agreement between the two countries, on the basis of which Ireland would have been obliged to extradite the defendant to Hungary. Therefore, the Hungarian authorities ran a considerable risk that Tobin might not return to Hungary, the country where he was likely to receive a prison sentence – and that was exactly what happened eventually.

In 2002 a Hungarian court sentenced the accused Irish citizen in absentia to a mandatory prison term of three years for the crime of violation of public road rules by negligence causing death. Ciaran Tobin’s lawyers turned to the President of Hungary for presidential pardon, unsuccessfully. In 2005 a Hungarian appeal court granted the possibility of release on parole after one and a half year, i.e. if half of the prison sentence impose had been served. The Hungarian court called upon Mr. Tobin to present himself for the commencement of the punishment, but he failed to return to Hungary. To facilitate the execution of the prison sentence, Hungary issued a European arrest warrant. The Irish High Court rejected this in the first instance on 12 January, 2007, basically on the grounds that the defendant did not flee Hungary, but left it legally. The Supreme Court turned down the ensuing appeal on 3 July, 2007 and the judgment became final.

Section 10 of the Irish Act of 2003, which gave effect to the framework decision – as amended in 2005 – recognizes four different scenarios, where the respondent should be arrested and surrendered to the issuing state. The only scenario which has a likelihood to be applicable to the case is when somebody, who has received a sentence of imprisonment or detention, flees from the issuing state either before commencing that sentence or before completing it. Ciaran Tobin however left Hungary still during the proceedings, rather than after the sentencing, and therefore that legal provision is not pertinent to his case. At the same time the Irish court examined whether Tobin had fled Hungary: this is the condition of surrender set out in the Irish clause. The Judge analyzed the word “flee” in the various versions of the framework decision drafted in different languages. He found that the legislators deliberately chose this expression instead of the more neutral word “leave.” Since Ciaran Tobin left the country, the justice did not think that his departure constituted an act of “fleeing” in the sense implied by the framework. Therefore, Ireland will not hand over the convicted man to Hungary for the purpose of executing the sentence.

The Hungarian court will sustain the arrest warrant until 1 February, 2010, i.e. until the time when the Hungarian statute of limitation prevents the authorities from enforcing the sentence any more. Should Tobin decide to leave the territory of Ireland, another EU member could surrender him to Hungary. In practice, however, the chance of that happening is very slim, indeed: it could only take place, if Tobin were arrested in a third country and the Interpol records revealed that the Hungarian court had issued an arrest warrant against him. According to an even more unlike scenario, Tobin could either return to Hungary voluntarily and report to complete his sentence.

Ireland was showered with criticism in reaction to its decision not to enforce Tobin’s surrender. But before we put the blame squarely on the Irish judges for offering a too literal interpretation of the law or for lacking the courage to give it an activist interpretation, it would be wise if we stopped for a moment to consider whether the Hungarian judicial system had done everything in its power to bring Tobin to justice.

It seems to me that the Hungarian authorities have committed several mistakes. First, Tobin was permitted to leave Hungary on the payment of insurance in the sum of HUF 500,000 regardless of the sizeable risk that he may decide not to return to Hungary. Second, Hungary did not give due consideration to the most obvious alternative, the execution of the sentence in Ireland, even though, if we were to subscribe to the view that retaliation was not the only objective of punishment, that alternative would have been more attractive from the viewpoint of re-socialization. A more prudent approach than asking for surrender would have been to compose the arrest warrant so as to request the detention of the Irish offender in Ireland from the start, since in that case the Irish court could not have been in the position to refer to the difference between “fleeing” and “leaving,” because then the Hungarian judiciary would have asked for the recognition and execution of the Hungarian sentence in Ireland in the spirit of the mutual recognition advocated by the Tampere Convention. This did not happen, and we may ask what can be done ex post facto, i.e, whether the Hungarian state could ask now for the recognition of its judgment and enforce it in Ireland.

A 2005 Communication from the Commission to the Council and the European Parliament on the mutual recognition of judicial decisions in criminal matters and the strengthening of mutual trust between Member States urges to permit the enforcement of a prison sentence ordered in one Member State by an other Member State the convict is a national of. The planned related Council Framework Decision however has not been called into life so far. In the lack of a European Union mechanism on the subject, diplomatic consultations were taken place in the Tobin controversy. So far the negotiation between the Hungarian and Irish Justice Ministers on the request of enforcing the judgment against Ciaran Tobin in Ireland turned out to be unsuccessful.

It would be equally unfair, however, to blame the Hungarian authorities for everything. In my opinion, the main problem arises from the lack of the “mutual confidence” described at the Tampere summit as the cornerstone of judicial cooperation. If this mutual confidence existed, custodial sentences issued in any Member State would automatically become enforceable in any other Member State. As things are at the moment, however, we are still light-years away from the realization of that possibility. Quite apart from the theoretical and conceptual differences, the practical implementation of, and the compliance with, the human right standards reveal vast differences all over the European Union. And as long as this continues to be the case, there will be, there can be, no mutual confidence

(reprint courtesy of BlogEuropa)

Thursday, August 7, 2008

2000. 09. 19.: How do you sleep?

Mivel Írország 1966-ban, Magyarország 1994-ben csatlakozott az 1957-ben Párizsban aláírt Európai Kiadatási Egyezményhez, 2000. szept. 19-én, aznap, amikor Ciaran Tobinnak Bereczné bíró visszaadta az útlevelét, az Írország és Magyarország közötti kiadatási ügyeket az alábbi törvény szabályozta:

1994. évi XVIII. törvény
a Párizsban, 1957. december 13-án kelt, európai kiadatási egyezmény és kiegészítő jegyzőkönyveinek kihirdetéséről

Ebből idézünk:

"A 6. Cikkhez:
a) Magyarország - a Párizsban, 1947. február 10-én kötött békeszerződés 6. Cikk 1. a) pontjának érintetlenül hagyásával - nem engedélyezi magyar állampolgárok kiadását."

Írország törvénye lényegében ugyanezt mondja. Nem olyan különleges tehát, hogy a 2000-ben érvényben lévő ír törvény nem engedélyezte ír állampolgárok kiadását. A magyar se magyarokét.

Visszatérve Írország törvényére: az eljáró magyar hatóságok a fentieket nyilván tudták.

És mégis. 2000. szept. 19-én a Budakörnyéki Bíróság, személy szerint az eljáró dr. Bereczné bíró visszaadta a kétszeres gyermekgyilkos Ciaran Tobinnak útlevelét.

Tessék csak hazautazni, miszter Tobin. Majd szólunk, ha uraságodnak börtönbe kell méltóztatni vonulni, és majd akkor vissza tetszik hozzánk jönni leülni azt a röpke pár évet. De tudja mit? Inkább adunk majd egy felfüggesztettet, és akkor vissza se kell jönni. Így jó lesz, miszter Tobin?

Tisztelt Bereczné bírónő, meg tudja ezt magyarázni? Úgy értem, a maga szerepét ebben a koszos ügyben. És mondja: hogy' alszik?

Thursday, July 3, 2008

Ma az Indexben: Ne kotorássz

Az alábbiakban a mai Indexből idézünk:

"... a rendszerváltáskor rövid ideig élt a remény, hogy ezentúl lesz jogbiztonság az országban, és az állampolgárok érvényesíthetik törvényes jogaikat. Mára tisztán látszik, hogy nem, vagy alig javult a helyzet a rendszerváltás előtti időkhöz képest: a hivatalos iratok szinte ugyanúgy hozzáférhetetlenek, a nyilvánosság ellenőrző szerepe az igazságszolgáltatás környékén kicsit sem érvényesül. A Büntetőeljárási Törvény 2003 nyarán mindenféle sajtóvisszhang nélkül életbe lépett módosításai közül az egyik legpofátlanabb az a tétel volt, amit az egyébként liberális színekben politizáló igazságügyi miniszter, Bárándy Péter vitt át, nevezetesen, hogy a bírósági iratokba csak a perbeli feleknek van joga betekinteni. A korábbi gyakorlat és szabályozás szerint - a '70-es, '80-as évekre visszanyúlóan - maga az eljáró bíró, illetve később a megyei elnök dönthetett arról, hogy kiadja-e az iratokat az azt kérő újságírónak, és egyébként rendszerint úgy döntött, kiadja. A 2003-as módosítás furmányos módon zárja ki a betekintésből a nyilvánosságot, hiszen közvetlenül nem tilt, csak áttételesen."

"...üzen a hatalom (az igazságszolgáltatás): ha egyszer az ügyed lezárult az aktáddal együtt, akkor ne akarj az aktákban kotorászni, de főleg ne akarj másolatot, ne nagyon vitasd az ítéletet, ne próbálj ellenőrizni egyes részleteket."

"Még akkor is ez az üzenet, ha csupán arról van szó, hogy a büntetőeljárási törvény pontatlanul vagy hiányosan fogalmaz, azt mondja ugyanis: az eljárás során keletkezett iratokról az a bíróság, ügyész, illetve nyomozó hatóság, amely előtt az eljárás folyamatban van, a büntetőeljárásban részt vevő személyek kérelmére, legkésőbb a kérelem előterjesztésétől számított nyolc napon belül másolatot ad ki. Ez a passzus valóban nem rendelkezik arról, mi van akkor, ha valakinek az ügye már lezárult, és mégis betekintést, ne adj' isten másolatot szeretne az iratokból. Ami azonban az alkotmányosságot, a jogbiztonságot, az igazságszolgáltatásba és a demokráciába vetett hitet illeti, a lezárt aktákkal együtt az is láthatatlanná válik.

"Mint tudjuk, a Ciaran Tobin-ügyben 2002. okt. 10-én jogerős ítélet született, vagyis az ügy aznap lezárult. Az akták Bárándy Péter, a Tobin-védő későbbi igazságügyminiszter idején hozott törvény értelmében ezek szerint zároltak.Ha a fentiek helytállóak, a bíróság, még ha kérnénk is, sem adja már ki a következő dokumentumokat:

- Bárándy, Tobin ügyvédjének 2000. 09. 18-i keltezésű, a Budakörnyéki Bíróságnak írt levelét, amelyben azt kéri, a Bíróság engedélyezze Tobin kiutazását az országból.

- Dr. Kuti ügyész 2000. 09. 19-i keltezésű, a Budakörnyéki Bíróságnak írt levelét, amelyben támogatja Tobin ügyvédjének kérését, és azt kéri, a Bíróság engedélyezze Tobin kiutazását az országból, lényegében egy lagzi miatt.

- Berecznének, a Budakörnyéki Bíróság bírájának még aznap 2000. szept. 19-én hozott jóváhagyó határozatát, miszerint engedélyezi Ciaran Tobin távozását Magyarországról.

- Bármilyen dokumentációt arra vonatkozóan, hogy Tobin 2000. okt. 9-i magyarországi visszatérte és 2000. decemberi elutazása között a Budakörnyéki Bíróság miért nem vonta be útlevelét, ill. hogy az útlevél bevonásának elmaradásáért ki a felelős.

Ciaran Tobin 2000. szept. 19-én, a magyar határ átlépésekor tudta, hogy 2000. okt. 9-én vissza fog jönni. Azt is tudta, hogy 2000. decemberében újra el fog menni. Hisz' ezért mert visszajönni. (Hülye lett volna visszajönni, ha ebben nem lett volna biztos.) Így azt is tudta, éspedig már 2000. szept. 19-én, hogy útlevelét az ég világon senki sem fogja elvenni tőle 2000. okt. 9-e és 2000. decemberi végleges távozása között.

De honnan tudta?

Érdekes lenne megnézni Tobin 2000. évi repülőjegy-foglalásainak, -vásárlásainak időpontját. Sok mindent megtudnánk belőle.

Egyben biztosak lehetünk: amikor 2000. decemberében Ciaran Tobin a dublini gépről utoljára pillantott le a 11-es útra, annak is a leányfalui szakaszára, a Móricz Zs. út és az Erkel utca kereszteződésére, Marci és Petra növögető kis fájára, a helyreállított "Gyalogátkelőhely" táblára, átvillant agyán országa törvényeinek attól a pillanattól rá vonatkozó - és általa nyilván addigra már kívülről fújt - passzusa: "14.—Extradition shall not be granted where a person claimed is a citizen of Ireland, unless the relevant extradition provisions otherwise provide."

Vagyis Írország saját polgárait más országnak nem adja ki.

Ezt épp Dr. Kuti ügyész és Bereczné bíró ne tudta volna?

Az autósok vezetnek

Tuesday, June 24, 2008

Jim Flevin's contributions


As far as we are concerned, ex-Ambassador Flevin's contribution was to help a double killer escape justice.

Éljen: törvénnyel a gyorshajtókért!


Ezek a gyilkos kütyük minden normális országban be vannak tiltva. Itthon miért nincsenek?

Saturday, June 21, 2008

Idén már 158 ember menekült meg

Magyarország közlekedésbiztonságát tekintve a 2008. évtől javulás figyelhető meg. Az elmúlt év hasonló időszakához képest 2008. május hónapban a személysérüléses balesetek száma az alábbi adatokat mutatja:

Az összes bekövetkezett személyi sérüléses balesetek száma 1,63 %-kal csökkent. (1721 – 1693)
A halálos kimenetelű balesetek száma 8,45 %-kal csökkent. (71 – 65 eset)
A súlyos sérüléses balesetek száma 7,77 %-kal csökkent. (592 – 546 eset)
A könnyű sérüléses balesetek száma 2,27 %-kal nőtt. (1058 – 1082 eset)

A meghalt személyek száma a tavalyi év hasonló időszakához képest 78 főről 74 főre csökkent, amely 5,13 %-os javulást jelent, így 2008. május hónapban 4 ember életét „mentettük” meg a tavalyi időszakhoz viszonyítva. Az ittasan okozott közúti balesetek száma 18,78 %-kal csökkent az elmúlt év hasonló időszakához képest.

A legtöbb baleset az elsőbbség meg nem adásához kötődik, ezt követi a gyorshajtás, majd az irányváltoztatás, haladás és kanyarodás szabályainak meg nem tartása. A legtöbb balesetet május hónapban is a személygépkocsi-vezetők okozták. Őket követik a kerékpárosok, a tehergépkocsi vezetők és a gyalogosok.

Az elmúlt év hasonló időszakához képest 2008. első öt hónapjában a személysérüléses balesetek száma az alábbiak szerint alakult:

Az összes bekövetkezett személyi sérüléses balesetek száma 6,22 %-kal csökkent. (7653 – 7177)
A halálos kimenetelű balesetek száma 29,98 %-kal csökkent. (437 – 306 eset)
A súlyos sérüléses balesetek száma 11,34 %-kal csökkent. (2575 – 2283 eset)
A könnyű sérüléses balesetek száma 1,14 %-kal csökkent. (4641 – 4588 eset)

A meghalt személyek száma a tavalyi év hasonló időszakához képest 486 főről 328 főre csökkent, amely 32,51 %-os javulást jelent, így a 2008. évben ezidáig 158 ember életét „mentettük” meg. Kiemelendő, hogy a csökkenés meghaladja a Kormány által 2010-re előírt 30 %-os szintet.

Az összességében tapasztalható csökkenő tendencia betudható a folyamatos rendőri jelenlétnek, illetve a bevezetett új jogszabályváltozásoknak. (előéleti pontrendszer, vezetői engedély elvétel, objektív felelősség)

Forrás: ORFK Szóvivői Iroda

Monday, June 16, 2008

Írjon képviselőjének!


Képviselőinket mi fizetjük. Dolgozzanak meg hát a pénzükért.

Írjön Ön is helyi képviselőjének, kérjen magyarázatot arra: hogyan lehetséges, és ki felelős azért, hogy Ciaran Tobin, az ír gázoló elhagyhatta az országot, és - legalábbis eddig - megúszhatta a büntetést.

Itt találja parlamenti képviselőink listáját.

Sunday, June 15, 2008

Mindenki másképp csinálja: Kamloops, BC


Kanada nyugati részén, a gyönyörű Kamloopsban az itt látható megoldással értek el nagyfokú biztonságot. Az élénk sárga lámpa az út fölé benyúlva a sofőr szeme előtt villog, ha gyalogos közeledik a zebrához.
"Költséges megoldás", mondják majd a szakemberek, akik persze sosem számolják ki, mennyi a rengeteg baleset társadalmi összköltsége. A várhatóan hangos "szakértői zaj" miatt bevezetésük a legkritikusabb helyeken javasolt. Mivel rólunk van szó, és mivel mi nem nagyon tanulunk semmiből, a már említett "red light" kamerával kombinálva.

Thursday, June 12, 2008

Mindenki másképp csinálja: Új-Zéland



Az új-zélandi "The Faster You Go The Bigger the Mess" kampány. Ez és hasonlók (lásd a YouTube-on) mentek a tévében arrafelé. Direkt.

A marketingszakkönyvek szerint sokkoló kampánnyal nem lehet eredményt elérni. Ki fog tőlem túrórudit meg lapostévét venni, ha sokkolom a vevőmet?

Viszont ebből, és a még híresebb ausztrál kampányból (lásd TAC) - ugyanezen szakkönyvek szerint - mégis a történelem egyik leghatékonyabb marketingkampánya lett. Ha nem is tudni pont miért, de nagyon hatott az üzenet: a balesetek, a gyorshajtások száma jelentősen csökkent.

A jelenlegi helyzetünkben Magyarországnak pont ilyen sokkoló kampányra van szüksége, hogy végre rájöjjön, mit csinál, hogyan él, hogyan vezet, hogyan öl.

Wednesday, June 11, 2008

From the Archives: Tobin's statement of April 12, 2002


NYILATKOZAT

Alulírott Ciaran Francis Tobin ((Ireland, 8 Mruigtuaithe, Ratoath, Comeath) az Ír Köztársaság állampolgára, a Magyar Köztársaságban, Leányfalu településen 2000. április 09. napján a délutáni órákban történt közúti baleset elkövetésének vádlottjaként, a következő nyilatkozatot teszem. A baleset után, a helyszíni szemle során a rendőrség által rendelkezésemre bocsátott tolmács számomra nem tudta a rendőrök által mondottakat jól angolra fordítani illetve az általam elmondottakat magyarra fordítani. Telefonon megkértem ezért Soós Kata budapesti lakost, aki családunk régi ismerőse volt, hogy próbáljon meg kijönni a helyszínre és segítsen Nekem. A helyszínre Édesapjával, Dr. Soós Tiborral érkezett, aki ügyvéd.

A magyar rendőrök éppen akkor akartak egy teljesen magyar nyelven leírt helyszíni jegyzőkönyvet Velem aláíratni. A rendőrségi tolmács nagyon lassan és nem jól fordított. Kérdésemre Dr. Soós Tibor ügyvéd azonnal jelezte, hogy pontos tolmácsolás nélkül nem vagyok köteles magyar nyelvű jegyzőkönyvet aláírni. Ezután a jegyzőkönyv szövegét angolul is leírták, s abba már sokkal pontosabban került bele minden, mint a megelőző magyar nyelvű jegyzőkönyvbe.

Nekem ezután a kialakult szörnyű helyzetben Soós Katában és dr. Soós Tiborban volt minden bizalmam, hogy az eljárás során végig segítségemre lesznek. A magyar rendőrség azt kérte a helyszínelés végén, ami kb. 19 óra körül ért véget, hogy másnap reggel jelenjünk meg Szentendrén az általam választott tolmáccsal és ügyvédemmel együtt kihallgatásra. A kért időpontban feleségemmel és az autónkban a baleset idején benne ülő két felnőtt ír állampolgárral együtt meg is jelentem. Ez a rendőrségi jegyzőkönyv úgy készült, hogy minden egyes kérdést nagyon alaposan lefordított Nekem Soós Kata angolra. majd azokra Én és tudomásom szerint a feleségem és a másik két ír állampolgár is angolul válaszoltunk, s a jegyzőkönyv ezután készült magyar nyelven leírásra. A kihallgatás során a rendőrség elfogadta a kijelölt tolmácsomat és az ügyvédemet is.

Az irodában kizárólag Rácz Pál őrnagy, egy gépírónő, továbbá a tolmács, Dr. Soós ügyvéd úr és En tartózkodtunk. Tudtommal így történt mindegyikünk egyenkénti kihallgatása alatt is. A kihallgatások délután 17.00. kor fejeződtek he. A baleset után néhány nappal dr. Soós Tibor mellett megbíztam Dr. Bárándy Péter és dr. Gábor László ügyvédeket is a képviseletemmel arra kérve Oket, hogy együttesen, Dr. Soós Tibor ügyvéddel, team-munkában lássák el a védelmemet.


Én ezt követően is értesültem minden eljárási mozzanatról, megismerhettem és véleménvemmel közreműködtem ügyvédeim útján az első, majd a másodikműszaki szakértői anyagnak is, és egészen 2000. Szeptember 19. napjáig folyamatosan Magyarországon tartózkodtam.


Újabb kihallgatásomra azonban már nem került sor. Családi okokból kértem, hogy biztosíték ellenében visszakaphassam a baleset miatt bevont útlevelemet. Két hétre -- egy esküvő miatt -- családommal együtt szerettem volna hazautazni Írországba, amit a T. Bíróság engedélyezett. Ezután, ahogyan vállaltam, isvisszatértem újra Magyarországra. Visszatérésemet Ügyvédem bejelentette aMagyar Bíróságnak, útlevelemet nem vették el Tőlem és arra sem köteleztek, hogy maradjak Magyarország területén. Mivel hároméves munkaszerződésem Novemberben lejárt, 2000. decemberében költöztem vissza Írországba családommal együtt.

A 2001. Június 19-i, első tárgyaláson – bár kaptam értesítést – semmiképpen sem tudtam megjelenni, mert azokban a napokban kaptam új munkát.

Kijelentem: tudtam arról, hogy Soós Kata tolmács és az általam választott egyik ügyvéd, Dr. Soós Tibor, között hozzátartozói, rokoni viszony van. Ez a tény azonban a magyarországi rendőrségi eljárások során semmilyen mértékben nem akadályozott, sőt kifejezetten a segítségemre volt. Kijelentem továbbá, hogy erre a tényre a büntetőeljárásban semmilyen védekezést nem kívántam és a jövőben sem kívánok építeni. Az általam a Szentendrei Rendőrkapitányságon 2000. április 10. napján megtett és magyar nyelven rögzített(de angolra szóban lefordított, általam ott aláírt, vallomásomat(szám:829/2000.bü.) minden tekintetben fenntartom.


Ezen nyilatkozatomat azért tettem meg a Magyar Köztársaság dublini konzulja előtt, hogy azt hitelesítse, mínt a tőlem származó és minden külső befolyástól mentesen megtett vallomást, s azt ügyvédeim nyújtsák be a Magyar Bíróság számára a következő tárgyalásra.

Tudomásomra jutott ugyanis, hogy vannak olyan magyarországi sajtó vélemények, hogy ezt a helyzetet az eljárás elhúzása érdekében alakítottuk volna ki. Ez a vélemény teljesen megalapozatlan, ahogyan azt az előbbiekben is kifejtettein.


A baleset a mai napig számomra érthetetlen és megmagyarázhatatlan esemény volt, s teljes mértékben osztozom a szülők rettenetes fájdalmában.

Minden nap imádkozom azért, hogy meg nem történtté tehessem ezt a szörnyű balesetet!


Dublin, 2002. április 12.



Ciaran Francis Tobin

Breaking News: Az ír gázolóval szemben nincs eszköz az európai elfogatóparancs betartatására

Tuesday, June 10, 2008

Saturday, June 7, 2008

Mindenki másképp csinálja: Queensland (Ausztrália)



Ez nem kell magyarázni. Az egész kereszteződés egész nap rajta van a weben. Aztán vezess, ahogy akarsz, úgyis megvagy. A módszer tök olcsó, kb. egy-két városligeti perec és léggömb ára. Nekünk mikor jut eszünkbe?

Thursday, June 5, 2008

Follow The Case on TV2 and YouTube

Ciaran Tobin on TV2

Type "ír gázoló" into the search box to get TV2's latest videos on The Ciaran Tobin Case.

The video material of The Ciaran Tobin Case is also available on
YouTube.

Ciaran Tobin on YouTube

Wednesday, June 4, 2008

Mindenki másképp csinálja: Victoria (Ausztrália)

És akkor nézzük az ausztrál Transport Accident Commission (TAC) kampányának egy-két darabját (a YouTube-on majd' mindegyik megtalálható).

Először egy hétköznapit:



Aztán egy szülinapit:




És végül - csak erőseknek - a karácsonyit:




A sorozat megváltoztatta Victoriát, az országot és a statisztikákat. E reklámok hatásmechanizmusát ma tankönyvekben taglalják. Eredményességüket más - szelídebb - kampányokkal nem sikerült megismételni.

Meg kell mondani, az ausztráliai Victoria állam a közlekedési morál terén jobb helyzetben volt az kampány indulásakor, mint mi itt, ma. Mégis szükségesnek tartották.

De talán egy ilyen roham rajtunk is segíthetne. Más már nemigen fog, csak a megszabadító-ráébresztő sokk, hogy ami most van, az nem jó.

Victoria állam kormánya milliókat költött erre. Dollárban, több mint egy éven át. Mi meg itt egy nyamvadt postásbicikli-tendert se tudunk botrány nélkül levezényelni, se villamost rendeset venni, a metrónkat is egyik nap kifúrjuk, a másik nap betemetjük, elszórjuk az emberek pénzét, azt se tudjuk, mit akarunk, a gyerekeinkből is minden nap elütünk egyet, a lámpa három színét se tudjuk megkülönböztetni, nemhogy egy elszántságot, hitet és anyagi elkötelezettséget kívánó országos kampányt felvállaljunk.

Gázt nyomni, írt futni hagyni. Ehhez értünk.

Tuesday, June 3, 2008

Where we are at now

On April 9, 2000, Irish banker and guest-worker-in-Hungary Ciaran Tobin drove on the sidewalk some 70 meters. He ran over and killed two children, Marci Zoltai (4) and Petra Zoltai (2), who were waiting with their grandmother and aunt to cross the street at a pedestrian crossing in the village of Leányfalu, outside of Budapest, Hungary.

Both children died on the scene.

What happened after is a mockery of the Hungarian judicial system. Helped by a thick pocket and a star-studded defense lawyer team, Ciaran Tobin made his way out of the country before the trial, never to return. He was sentenced, in his absence, to 3 years in prison by the Buda District Court in 2002.

Hungary issued a European Arrest Warrant for Ciaran Tobin in 2005 and a "surrender (a.k.a. extradition) request" to Ireland. The Irish Court turned down Hungary's request to surrender Tobin and also refused to carry out the sentence on Irish soil referring to the meaning of the English verb "flee". Whatever.

It has been more than 8 years since the crime. Ciaran Tobin never spent one minute in jail for robbing Marci and Petra Zoltai of their lives.

Ciaran Tobin has lived near Dublin, Ireland, undisturbed, working as a senior manager of a large insurance company that has the words "Irish" and "life" in its name. For us, since April 9, 2000, those words translate to "Hungarian" and "death".

As a new development in the case, a document has been recently uncovered that Ciaran Tobin allegedly signed in Hungary in 2006, which may change the whole legal ballgame. In light of this new fact, Hungary is now reportedly about to issue a new EAW.

For the latest developments of this tragic story, this moral and legal chaos, be sure to bookmark www.ciaran-tobin.com.

Monday, June 2, 2008

It's not over, Ms. Tobin

Summary in English: contrary to what Ms. Tobin said to TV2's reporter, Gergely Papp at the door ("don't disturb us, there are children in the house, we're having dinner, it was an accident, and it's over") it's NOT over. ZöPö maintains it will be over when justice is served, when crime is followed by punishment. He then adds, somewhat dryly: "it is advised that you plan family events accordingly. Thank you." Note: The author is the uncle of Marci and Petra.


Annak már vége van

Tavaszi vasárnap volt, édesanyámmal Törökbálinton voltam nagybevásárolni. Hazaérve épp csak ledobtuk az előszobában a szatyrokat, kicsit kifújni készültünk magunkat, én a bekapcsolt számítógépnél az Index Fórumot olvasgattam (most figyelj, micsoda szinkronicitás: ezt a topicot), amikor megcsörrent a telefon. Lusta voltam felállni, hagytam, hogy édesanyám vegye fel a másik szobában. Aztán már csak arra figyeltem fel, hogy anyám sikít, nem, Bence, nem, nem. Istenem, bocsásd meg nekem, először őrá lettem mérges, nyilván öcsém megint előadott neki valami program-ötletet, gondoltam, nem szoktál te így hisztériázni, szóltam rá majdnem, de addigra letette a telefont és színtelen hangon közölte: Marci és Petra meghalt, mert Leányfalun egy autó felment a járdára. Így mondta: felment, akkor még részleteket nem tudtunk. Akkor besűrűsödött a levegő körülöttem, onnantól kezdve hónapokig olyan volt, mintha vajban kellene utat törnöm minden nap, futni azóta sem tudok egy méternél többet.

Azonnal visszaültünk az autóba és indultunk Leányfalura. Olyan süket csendben nem autóztam még, éjszaka, egyedül sem. Csak arra emlékszem, hogy a sávot igyekeztem tartani, nem hiszem, hogy az előttem lévő tíz-tizenöt méteren kívül bármit is láttam volna. Végül megérkeztünk. Láttam a szörnyeteg Volvót, a végighasított oldalú sárga buszt, a kiszakított kresz-táblákat, a döbbenettől bénultan álló szomszédokat-ismerősöket. Láttam a villanyoszlop és a kőpárkány közé gyűrt babakocsit, amiben egy órával előtte még egy emberi lény, egy csupa derű másfél éves kislány ült. Láttam a földön a vértócsát, olyan kis picike volt, nem is feltűnő, egy négy éves kisfiú semmi kis vére. Istenem, miért ők, miért nem inkább én, aki ezt százszor vagy ezerszer megérdemeltem, ők soha, egyszer sem...

Anyám elkezdte összeszedni a földről a babaruhákat, a mentősök vették le őket a gyerekekről, amikor újraéleszteni próbálták őket. Egy egész Vészhelyzet epizód nem lenne elég, olyan sokáig küzdöttek a gyerekekért, mert az emberi agy már csak ilyen: képtelen feladni, noha tudja, hogy késő, késő volt már akkor is, amikor a Volvo még mozgásban volt, vége volt akkor már mindennek.

Nem sírtam se ott, se a temetésen, ahol ott volt egész Leányfalu, még évekig nem. Végül egy csokimikulás váltott meg. Edinától kaptam mindig december elején, én pedig, nem lévén csokievő, feltettem őket sorban a polcra. Aztán egyszer festették a lakásomat, mindent áthordtam anyámékhoz. Öcsém jött vendégségbe Marcival. Látom ám, hogy a kisfiú nagyon bújik az ágy mögé. Előhúztam, mit csinálsz, kis ember, hát látom, hogy valahogy megkaparintotta a több éve a polcomon porosodó csokimikulást és azt majszolja. Csak nevettem rajta, soha nem bocsájtanám meg magamnak, ha akkor megharagudtam volna érte. Egy vagy két évvel a baleset után kaptam megint egy kis figurát Edinától, akkor hirtelen gombóc nőtt a torkomban, még volt időm félrehúzódni, aztán már csak a könnyeim folytak, megállíthatatlanul.

Tegnap Papp Gergő jóvoltából újra láthattam azt a nőt, akit akkor láttam Leányfalun: akkor a kőpárkányon ülve egy láthatóan sokkos állapotban sírdogáló kisfiút próbált vigasztalni. Tobinné őnagysága most magából kikelve zavarta el Gergőt a kapuból, mit képzel, éppen vacsorázunk, itt van az egész család. És különben is, annak a történetnek vége, érti, vége.

Hát nem, drága Tobinné, nincs vége. Önöknek nincs, nem lehet. Számunkra igen, a kedves férje jóvoltából vége volt mindennek 2000 április 9-én, de nem az Önök számára. Tessék csak figyelni: bűn, majd nyomozás, tárgyalás, ítélet és végül bűnhődés. A Tobin család számára így és csak így lehet vége a történetnek. Tessék szépen tudomásul venni és a családi programokat ehhez igazítani. Köszönöm.

A reprint, with permission, of a post by ZöPö, Marci and Petra's uncle. Read the original post.

Ciaran Tobin in the Post


Reprint, Sunday Business Post, 2008/03/16

Irishman who ran down children ‘did not flee’ Hungary
Sunday, March 16, 2008 - By Kieron Wood

A senior life insurance manager who ran down and killed two children in Budapest cannot be extradited because he did not ‘flee’ from Hungary, the Supreme Court has ruled.

Ciaran Tobin, an accountant with an address at Cairn Manor, Ratoath, Co Meath, was working with Irish Life in Budapest in April 2000 when his car mounted a footpath and hit Marton Zoltai and his sister Petra, aged 5 and 2, killing both children. The three passengers in the car included Tobin’s wife.

In August 2000,Tobin, a 43-year-old father of two, asked the Hungarian authorities for permission to return to Ireland with his family. He said his wife had been asked to be a bridesmaid at her sister’s wedding and he wanted his elderly parents to meet his children, as they could not easily travel to Hungary.

Tobin returned to Hungary in October 2000, but left the country permanently the following month, when his job there finished. Criminal proceedings began in Hungary in September 2000 and Tobin was charged with negligently causing a fatal traffic accident.

He wrote to the Hungarian authorities saying he accepted the seriousness of what had happened and was "committed to the process of bringing a resolution to this tragedy", but he did not attend his trial in May 2002. He was convicted and sentenced to three years’ imprisonment, fined and banned from driving.

In October 2005,Pest county court in Budapest issued a European arrest warrant seeking Tobin’s extradition to serve the sentence. However, in the High Court in January 2007, Mr Justice Michael Peart refused the extradition application. He said Tobin’s departure from Hungary could not be defined as ‘‘fleeing’’ under the terms of the 2003 European Arrest Warrant Act.

Peart said: "The fleeing must occur following the imposition of sentence, and not, as in this case, where the respondent left before his trial.

In my view, the plain and ordinary meaning of ‘fled’ cannot be regarded as the same as the plain and ordinary meaning of ‘left’. The former has within it an intention to escape from or to evade something, such as, in this case, justice." The Minister for Justice appealed against the decision.

Counsel for the minister said the word "flee" was capable of a number of different meanings and did not exclude a person who left a country in the way in which Tobin left Hungary. It could apply to a person who left or went away from the member state which issued the warrant, thus evading the sentence imposed on him.

On February 25, the Supreme Court gave its reasons for rejecting the appeal. Mr Justice Fennelly, on behalf of the five-judge court, said that Tobin had left Hungary "lawfully and regularly", and that his trial had gone ahead in his "voluntary and duly authorised absence".

"It should be said that the judgment of the Hungarian court, insofar as it is available, is detailed and meticulous,” said Fennelly. But he said the Irish courts were not required to set aside or rewrite national laws in order to conform to the 2002 Council Framework decision on the European arrest warrant.

If the Supreme Court were to order the extradition of Tobin, it would have to be satisfied that he fell within the provisions of the Irish legislation.

"I am satisfied that he did not flee. If the court were to hold otherwise, itwould be acting contrary to the clear meaning of the act of 2003,” said Fennelly.’ ‘It follows that his surrender cannot be ordered. For these reasons, the appeal should be dismissed."

(c) Sunday Business Post

Children's father in the Irish Independent



"Every day I think about my little boy and my little girl, what would they be doing now. Easter, Christmas and birthdays are the worst. They would have been 10 and 12. All the things we would have done together have been taken from us.

Instead we have been living our lives in limbo since that day. This man came to our country, broke the law, his actions destroyed our family and robbed my two beloved children of their lives, he then fled and hid behind fancy lawyers. He has robbed us of the chance to put this behind us."

Bence Zoltai, father of Marci and Petra, interviewed by the Irish daily, Independent, March 28, 2008

Mindenki másképp csinálja: Mississauga, Ontario


A Torontóval egybenőtt Mississauga önkormányzata, ahogy a címre kattintással is olvasható, számos megoldást dolgozott ki a biztonságosabb közlekedés és konkrétan a gyalogosok biztonsága érdekében. Ezek közül az egyik a "red light camera": pirosra váltástól a következő zöldig a lámpa (vagy a beépített webkamera) felvételt készít minden áthaladóról. A piroson áthaladók automatikusan 190 dolláros büntetést kapnak postán (ami pontlevonással és a kötelezőbiztosítási-díjuk drasztikus megnövekedésével is jár). Egyébként se megy át senki, de így meg pláne nem: a megúszás esélye nulla, a szankció - anyagilag is - drasztikus.
Rendőr élőerő sem kell hozzá. A rendszer elegánsan egyszerű, fair, automatizált, hatékony, és - ami ott nemigen, itt viszont nagyonis szempont - megvesztegethetetlen. Működik.
Az eszköz javasolt első magyarországi telepítési helyszíne: Leányfalu, az Erkel és Móricz Zs. utcák kereszteződése. Második helyszín Pécsen, aztán Bonyhád, aztán az ország összes iskolája melletti zebra (már ahol van).
Ahogy a dolgok mennek itt mostanában, egypár gyermekkel minden héten többen lennénk.
Ügyes IT-cégeink tudják, hogyan kell az ilyesmit megcsinálni. Felkészült (lsd. HVG-cikk, 4. bekezdés) hatóságaink meg majd megfogalmazzák a bírságlevél szövegét. Ha megakadnánk, Andy Harvey is biztos segít majd.

Saturday, May 31, 2008

Webkamerákat a zebrákhoz Magyarországon is!

Father's petition still unanswered


The core questions, again, asked in the Petition of March 27, 2008. This time, for all to see, in English:

1. On what conditions was Ciaran Tobin allowed to leave Hungary on September 19, 2000?

2. On October 9, 2000 Ciaran Tobin returned to Hungary. Contrary to the law, he did not hand over his passport to the authorities. The Hungarian authorities did not take his passport either, despite the fact that he notified the Buda Regional Court of his return to Hungary. On November 30, 2000 Ciarán Tobin left Hungary again, this time for good. With what permission did he leave? Why did Hungarian authorities not take away his passport on his return on October 9, 2000?

3. To our knowledge, Ciaran Tobin was not notified of his obligation to start his 3-year prison sentence passed by the court. Why was he not notified?

4. The reply by Irish authorities to the EAW issued by Hungary suggests that its content did not meet current requirements. If so, why? We demand that the EAW issued by the Hungarian authorities be made available to the public.

5. According to the Ministry of Justice, the Hungarian authorities have requested that the sentence be enforced on Irish land, to which the Irish authorities replied that that would only be possible if the convict had fled Hungary. We demand that the above request sent to the Irish authorities as well as their response be made available to the public.

It is also demanded that errors committed by the Hungarian authorities in this case be identified and made public, and steps be taken by the Hungarian authorities to ensure that a similar situation can never happen again.

Friday, May 30, 2008

Thursday, May 29, 2008

The dictionary revisited




Background:
Mr. Justice Peart, and thus Ireland, has refused to surrender Ciaran Tobin to Hungary saying Tobin did not flee Hungary. Ireland also refused to carry out the sentence imposed on Tobin on Irish soil claiming he did not flee Hungary.

The meaning of "flee" in a language widely known as English can be seen above (source: Webster's). See 1b: On November 30, 2000, Ciaran Tobin was in a hurry toward a place of security (which means he was fleeing). So much so that he didn't walk, no, he boarded an aeroplane, which is much faster. In case we wonder: flee means the same on both sides of the Atlantic, same in Webster's (US), same in the Oxford (GB). But those are obviously not the ones Mr. Justice Peart consulted.

Az archívumból: a másodfokú ítélet


PEST MEGYEI BÍRÓSÁG
mint másodfokú bíróság 2. Bf. 740/2002/6. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Pest Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság Budapesten 2002. év október hó 10. napján tartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő

végzést:

A halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt Tobin Ciarán Francis ellen indított büntetőügyben a Budakörnyéki Bíróság 2002. év május hó 07. napján kihirdetett 2.B. 1308/200020. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlott büntetése egyketted részének a letöltése után feltételes szabadságra bocsátható.

A magánfelet polgári peres illeték megfizetésére kötelező rendelkezést mellőzi.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság Tobin Ciarán Francis vádlottat halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 3 év fogházra és 3 év közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetésre ítélte.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a védő a tényállás részbeni megváltoztatásáért és ehhez kapcsolódóan enyhítésért jelentett be fellebbezést. A vádlott kézbesítési megbizottja útján a bírósághoz eljuttatott beadványában csatlakozott a védőjéhez.

A Pest Megyei Főügyészség Bf. 2644/2000. számú átiratában az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A másodfokú bíróság a Be. 258. §. (1) bekezdés a./ pontjára hivatkozással az iratok tartalma alapján kiegészíti illetve helyesbíti az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást.

Tobin Ciarán Francis vádlott 1992. óta „B, C és E” kategóriára érvényes vezetői engedéllyel rendelkezett. Azt a most elbírált cselekmény napján, azzal összefüggésben a rendőrhatóság bevonta. A rendelkezésre álló iratok alapján nem tisztázható, hogy azt a vádlott visszakapta-e (helyszíni szemlejegyzőkönyv; nyomozati iratok 182. és 189. oldalai).

A vádlott 2 kiskorú gyermek, az 1996-ban született Joshua Michael és a 2000-ben született Naoise Itann eltartásáról gondoskodik (vádlott által a fellebbezési eljárásban 5. sorszám alatt érkeztetett anyakönyvi kivonatok alapján).

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének második oldala ötödik bekezdéséből a vádlotti előzésre vonatkozó megállapítást mellőzi és e bekezdést úgy helyesbíti, hogy a vádlott tisztázhatatlan okból kormányzott jobbra. A hirtelen kormánymozdulat és az adott forgalmi viszonyokhoz képest eltúlzott sebesség miatt haladt fel az úttest jobb oldala mellett lévő, kiemelt kőszegéllyel elválasztott járdára mintegy 71-80 km/h sebességgel.

Az így kiegészített illetve helyesbített tényállás mentes a Be. 239. §. (2) bekezdésében felsorolt hibáktól; a helyi bíróság indokolási kötelezettségének is eleget tett.

A másodfokú bíróság maradéktalanul osztotta az elsőfokú bíróság bizonyítékok értékelése körében kifejtett, a büntetőeljárási szabályok tolmácsra vonatkozó része érvényesülésének hiánya kapcsán elfoglalt álláspontját.

A Be. 60. §. (3) bekezdése félreérthetetlenül szögezi le, hogy azt e törvény rendelkezéseivel ellentétesen lefolytatott bizonyítás eredménye bizonyítékként nem vehető figyelembe.

Ez az akadálya annak is, hogy a vádlottnak a dublini külképviseleten tett és okiratba foglalt nyilatkozatára – a Be. 87. §. (2) bekezdésében megkövetelt figyelmeztetés hiányában – tényállást lehessen alapítani.

A balesetet közvetlenül megelőző előzésről egyedül a vádlott számolt be. Állítását más bizonyíték nem támasztotta alá, az ő vallomása az előzőekben kifejtettek szerint ténymegállapítás alapjául nem szolgálhat, ezért az előzésre vonatkozó részében a bizonyítékok értékelésével összhangban helyesbítette a megyei bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást.

Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállás alapján a jogszabályok törvényes alkalmazásával állapította meg a vádlott bűnösségét. Cselekményének jogi értékelése is helytálló.

A másodfokú bíróság a keretszabályt tartalommal kitöltő konkrét szabályszegéseket illetően is osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját.

Tobin Ciarán Francis az abszolut sebességkorlátozás igen jelentős, 50 %-ot meghaladó túllépésével az erős hétvégi forgalomban fokozott veszélynek tette ki a közúti közlekedés többi részvevőjének biztonságát. Ez az önmagában absztrakt veszély konkrétizálódott akkor, amikor tisztázatlan okból hirtelen kormánymozdulatra került sor, melynek folytán elveszítette uralmát a járműve felett.

A büntetéskiszabási tényezőket a másodfokú bíróság azzal egészíti ki, hogy a vádlott javára értékelendő 2 gyermekes, családos állapota.

A bűnösségi körülményeket összességükben értékelve az alkalmazott fő- és mellékbüntetés neme és mértéke megfelelő, annak enyhítésére nincs ok.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítélete 10. oldal utolsó bekezdéséből azonban mellőzi mint téveset annak quasi a vádlott terhére értékelését, hogy lehetőségei ellenére nem kívánta magát személyesen tisztázni. Ez a körülmény a vádlott védekezési körébe tartozó olyan lehetőség, mely sem javára sem terhére nem vehető figyelembe.

A másodfokú bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy a nyelvet nem ismerő, idegen állam polgára számára a szabadságvesztés végrehajtása fokozott terhet jelent, ezért a személyi oldal figyelembe vételével úgy rendelkezett, hogy Tobin Ciarán Francis büntetése fele részének letöltése után a Btk. 47. §. (3) bekezdése értelmében feltételes szabadságra bocsátható.

Ezt meghaladóan a büntetés enyhítésére nincs ok.

A fellebbezések alaptalanok, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 259. §-ának (1) bekezdése alapján helybenhagyta.

A másodfokú bíróság a főügyészi észrevételnek a polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasításával kapcsolatos észrevételével egyetértett. Ennek megfelelően nem volt indokolt az 1990. évi XCIII tv. 62. §. (1) b., alapján illetékfeljegyzési joggal rendelkező; a 6/1986. (VI. 26.) IM.sz. rendelet 2. §. (1) bekezdés h/ pontja szerinti tárgyi költségmentességet megalapozó igényt érvényesítő magánfél illeték megfizetésére kötelezése. Ezért e rendelkezést a másodfokú bíróság mellőzte.
Budapesten, 2002. év október hó 10. napján

dr. Sahin-Tóth Gyuláné s.k. a tanács elnöke
dr. Garzó Erzsébet s.k. a tanács tagja, előadó
dr. Lőrinczy Ildikó s.k. a tanács tagja, szavazó

A Budakörnyéki Bíróság 2.B. 1308/2000/20. számú ítélete a másodfokú bíróság ezen végzésével 2002. év október hó 10. napján jogerős és a polgári peres illetékre vonatkozó rendelkezés kivételével végrehajtandó.

Budapesten, 2002. év október hó 10. napján

dr. Sahin-Tóth Gyuláné s.k. a tanács elnöke

A kiadmány hiteléül:
ügykezelő

The Public Prosecutor's Journal about The Ciaran Tobin Case




Az Ügyészek Lapja 2008/2. számában cikk található a Ciaran Tobin-ügyről. Ajánlott.

Wednesday, May 28, 2008

Tuesday, May 27, 2008

Mi magyarok és a zebra



Már megint gyermeket gázoltunk a zebrán. Mint a múlt héten. Meg korábban. Kb. hetente. Ilyen Magyarországot akarunk?

A rendőrség persze "vizsgálja az eset körülményeit". Biztosurak, nincs mit vizsgálni, inkább el kéne olvasni a Kreszt, ami azt mondja, hogy a zebrán a gyalogosnak elsőbbsége van. Még egyszer: elsőbbsége van.

Mit kell ezen vizsgálni? Hát maximum két dolgot: hogy az esemény a zebrán történt-e, és hogy a gázoló jármű megkülönböztető jelzést használt-e. Mert hát mit mond a Kresz:

III. RÉSZ
A gyalogosokra és a járművek utasaira vonatkozó szabályok
Gyalogosok közlekedése

"(7) A kijelölt gyalogosátkelőhelyen áthaladó gyalogosnak a járművekkel szemben elsőbbsége van. Ugyancsak elsőbbsége van - kijelölt gyalogosátkelőhely hiányában is - az útkereszteződésnél áthaladó gyalogosnak azokkal a járművekkel szemben, amelyek arra az útra kanyarodnak be, amelyen a gyalogos áthalad. A megkülönböztető jelzéseket használó gépjárművekkel szemben azonban a gyalogosnak elsőbbsége ezeken a helyeken sincs."

Még egyszer: elsőbbsége van. Nem kell lassítania, szétnéznie, rimánkodnia, könyörögnie. Mehet előre, mint mindenki, akinek elsőbbsége van. Aki ezt a jogot nem adja meg, vét, törvényt szeg, bűnt követ el. Kész. Az eset körülményein nincs mit vizsgálni. Zebrán gázolás esetén az egyetlen tennivaló: az elkövetővel a törvény betűje szerint eljárni. De nem úgy "magyarosan", vagy úgy "ciarantobinosan", olyan elkenősen, hanem "zéró" toleranciával, de Kelvin fokban mérve! Mostantól. Mielőtt a következő csöppséget legyilkolja egy száguldó ökör.

Az archívumból: az elsőfokú ítélet

BUDAKÖRNYÉKI BÍRÓSÁG
2.B.1308/2000/20. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Budakörnyéki Bíróság Budapesten, a 2002. év május hó 7. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

ítéletet:

A kézbesítési megbízott által képviselt
Tobin Ciarán Francis vádlott

aki született
napján, anyja neve:
írországi lakos, ír állampolgár

bűnös: halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében.

Ezért őt a bíróság 3 (Három) év fogházbüntetésre és 3 (Három) év közúti járművezetéstől eltiltásra ítéli.

A bíróság a magánfél polgári jogi igényét elutasítja és kötelezi őt külön felhívásra 5.000 (Ötezer) Ft polgári peres illeték megfizetésére a Magyar Állam javára.
Köteles a vádlott az eljárás során eddig felmerült 223.304 (Kettőszázhuszonháromezer-háromszáznégy) Ft-ból 164.704 (Egyszázhatvannégyezer-hétszáznégy) Ft-ot, valamint a jövőben esetleg felmerülő bűnügyi költséget az államnak megfizetni.

A fennmaradó 58.600 (Ötvennyolcezer-hatszáz) Ft bűnügyi költséget az állam viseli.

Indokolás:

Tobin Ciarán Francis vádlott a nyomozás adatai szerint ír állampolgár, Magyarországon pénzügyi és gazdasági igazgatóként dolgozott.

Tobin Ciarán Francis vádlott 2000. április 9-én 15 óra 45 perc körüli időben Leányfalu lakott területén, a Móricz Zsigmond úton 75-80 km/h sebességgel közlekedett a négy utassal terhelt GJZ-500 frsz-ú Volvo S 40 típusú személygépkocsival Visegrád felől Szentendre irányába.

A Móricz Zsigmond út, mely a 11. sz. főút szakasza, 1-1 forgalmi sávval ellátott és 9méter széles.
A közlekedés feltételeit derült idő, jó látási viszonyok, száraz, aszfaltburkolatú úttest és erős hétvégi forgalom jellemezte.

A vádlott a Móricz Zsigmond út és a jobbról betorkolló Erkel Ferenc utca kereszteződését megközelítve egy ismeretlen jármű előzését határozta el, ezért áttért a bal oldali sávba, majd az előzési manővert befejezve visszatért a jobb oldaliba, azonban a visszatérés végett alkalmazott túl heves kormánymozdulat és eltúlzott sebessége miatt mintegy 71-80 km/h sebességgel felhaladt az úttest jobb szélén lévő, az úttesttől kiemelt kőszegéllyel elválasztott járdára.

A vádlott a járdán történő haladás közben próbált fékezni, illetve balra kormányozni, de a kőszegélyre történő felhajtás következtében légvesztetté vált három kereke miatt ez nem járt eredménnyel. A vádlott a járdán egyenesen továbbhaladt és elütötte az Erkel Ferenc utca kereszteződésénél az úttesttől kb. 2 méterre várakozó 5 éves Zoltai Mártont és a tőle jobbra, babakocsiban ülő 2 éves Zoltai Petrát, majd egy jelzőtáblát is kitört.

A gyalogosok elütését követően a vádlott járművének bal oldalával nekiütközött a buszmegállóban álló autóbusz jobb oldalának, melyre az ütközés előtti másodpercekben szállt fel öt utas, majd visszatért az úttestre, ahol a busz előtt 22,3 méterre került nyugalmi helyzetbe.

A baleset következtében Zoltai Petra és Zoltai Márton a helyszínen életüket vesztették.

Az igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint Zoltai Petra halála az elszenvedett balesettel egyenes oksági összefüggésben koponyatörés és agyroncsolódás miatt, Zoltai Márton halála pedig szintén egyenes oksági összefüggésben az elszenvedett súlyos sérülések következtében kialakult traumás sokk miatt állt be. A gyermekek sérülései olyan súlyosak voltak, hogy életüket az azonnali, szakszerű orvosi beavatkozás sem menthette volna meg.

A Pest Megyei Főügyészség Közl. 2644/2000/2. számú vádiratában halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vádat Tobin Ciarán Francis vádlottal szemben.

A Pest Megyei Főügyészség 2000. szeptember 19. napján indítványozta, hogy a bíróság a vádlott részére biztosíték letétbe helyezését engedélyezze.

A Budakörnyéki Bíróság 2000. szeptember 19-én kelt 3. sz. végzésével a vádlott részére 500.000 Ft biztosíték letétbe helyezését engedélyezte és útlevelét visszaadta.

Tobin Ciarán Francis vádlott elhagyta Magyarországot, majd védője 2000. október hó 09. napján jelezte a bíróságnak, hogy a vádlott ismét Magyarországon tartózkodik.

A 2001. június hó 19. napján megtartott tárgyaláson a vádlott nem jelent meg, kézbesítési megbízottjának közlése szerint 2000. decemberében visszaköltözött Írországba.

A bíróság tanácsváltozást követően 2002. május hó 07. napjára tűzött tárgyalást, melyre a vádlottat kézbesítési megbízottján keresztül idézte, továbbá idézte a magyar állampolgárságú tanúkat és Soós Kata tolmácsot.

A bizonyítási eljárás megkezdése előtt a bíróság tanúként hallgatta meg a Szentendrei Rendőrkapitányságon tolmácsolási feladatot ellátó Soós Katát. A tanú kérdésre előadta, hogy lánya dr. Soós Tibor meghatalmazott védőnek, aki a kézbesítési megbízotti feladatot is ellátja. A tanú nem bejegyzett tolmács.

Elmondta, hogy baráti viszonyban állt a vádlottal és családjával. A vádlott őt hívta fel telefonon, hogy balesetet szenvedtek, két gyerek megsérült és segítséget kért tőle. Soós Kata felhívta az édesapját és kérte, hogy a fordításnál legyen segítségére. Soós Kata megérkezett a helyszínre édesapjával, ahol eseti tolmácsként Lőcsi Viktória működött közre, de a tanú állítása szerint a vádlott nem nagyon értette a tolmácsot. Lőcsi Viktória kérésére Soós Kata már a helyszínen segített a tolmácsolásban, sőt az angol nyelvű, vádlott által aláírt nyilatkozatot is ő írta le.

Kérdésre előadta, hogy a rendőrségen figyelmeztették a hamis tolmácsolás következményeire és a kizárási ok bejelentésére való kötelezettségére. Ugyanakkor közölte, hogy a rendőrök tudták, hogy apa-lánya kapcsolat van közöttük, ennek ellenére engedték a tolmácsolást.

A bíróság megállapította a Be. 80. §. (3) bekezdésére és a 71. §. (1) bekezdés a.) pontjára figyelemmel, hogy Soós Kata tolmács vonatkozásában a Be. 35. §. (1) bekezdés a.) pontjában szabályozott kizárási ok áll fent, így az általa fordított vádlotti nyilatkozatok és nem magyar anyanyelvű tanúk vallomásai bizonyítékként nem vehetők figyelembe, így azokat a bizonyítékok köréből teljes egészében kirekesztette.

A védői indítvánnyal ellentétben a vádlott közjegyző által hitelesített nyilatkozatát sem tette bizonyítási eljárás részéve. A vádlotti nyilatkozatokat kizárólag annyiban értékelte, hogy Tobin Ciarán Francis tisztában volt az ellene folyamatban lévő eljárás tárgyával, azzal, hogy milyen bűncselekmény elkövetésével vádolják Őt a magyar hatóságok, és e körben a vádlott a törvény biztosította kereteken belül cselekedett is, így a bíróság álláspontja az, hogy a vád törvényességéhez kétség nem fűződhet.

A bíróság tanúként hallgatta meg a baleset helyszínén jelenlévő Csontos Zoltánnét, Csontos Beátát, Varga Ilonát és Barabási Benedeket.

Csontos Zoltánné, a sértett gyermekek nagymamája a tárgyaláson fenntartotta eddigi vallomásait. A helyszíni meghallgatáson előadta, hogy a buszmegállónál álltak Tahitótfalu felől a jobb oldalon a lányával és az unokáival. A forgalmat figyelve észlelte, hogy Tahitótfalu felől nagyon gyorsan jön egy sötét színű autó. Az autó feljött a járdára, telibe talált egy villanyoszlopot és elütötte az unokáit.
2000. április hó 11-én a tanúkénti kihallgatáson előadta, hogy szokásos sétájukra indultak a vádbeli időpontban. Az Erkel Ferenc utcán jöttek lefele a 11. számú út irányába. A gyalogátkelőhelynél egészen a járda belső részénél álltak meg. A babakocsi a gyalogátkelőhely tábla mellett volt, benne ült Petra, Marci a babakocsi mellett állt. A kocsi mögött a tanú állt, a kisfiú mögött a lánya, Csontos Beáta.
A busz bent állt a megállóban, Ők pedig arra vártak, hogy elmenjen és belássák az utat.

A tanú a busz mögött lassan haladó járművekről nyilatkozott, akik folyamatosan a lehetőségekhez képest kerülték a buszt. Csontos Zoltánné azt érzékelte, mintha a lánya jelezne, és abban a pillanatban elsuhant mellettük egy autó, ami a babakocsit kirántotta a kezéből és a Marci is eltűnt. Érzése szerint olyan gyorsan jött mint egy rakéta, hírtelen suhant el előtte, azt hitte meg sem áll. Majd rögtön a gyerekekhez rohantak, a Petra bár be volt szíjazva kirepült, és a babakocsi mögötti füves részen feküdt, Marci a járdán. Mindkét gyermek alélt volt.

A babakocsi beszorult a villanyoszlop mögé. Ő ezután már csak a gyerekekkel foglalkozott, nem látta, hogy az autó nekiütközött a busznak, de az előtte történő elszáguldás után fémes, súrlódó hangot hallott. Szerencsének tartotta, hogy az utasok felszálltak már a buszra.

A tárgyaláson kérdésre előadta, hogy tévesen került rögzítésre az, hogy villanyoszlopot ütött ki a gépkocsivezető. Ő arra az oszlopra gondolt, ami a gyalogátkelőhelyet jelzi.

Csontos Beáta, az elhunyt gyermeket nagynénje a helyszínen előadta, hogy Tahitótfalu felől a járdára hatalmas sebességgel feljött egy sötét színű autó, elsodorta a villanyoszlopot, és a két kisgyereknek ütközött.

A 2001. április hó 11-én megtartott tanúkénti kihallgatáson előadta, hogy az út szélétől 1-1,5 méterre vártak arra, hogy át tudjanak kelni a túloldalra. A gyalogátkelőhely mellett közvetlenül buszmegálló van, és neki jobb kéz felől a busz bent állt a megállóban, így a Pest felől érkező forgalmat nem látták, és a busz haladási irányából is rengeteg kocsi közlekedett, ezért várniuk kellett. Nyilatkozott arról, hogy a busz beállása előtt több fiatalokkal teli gépkocsi előzött, kiabáltak , hangoskodtak, a többi gépkocsi normális ütemben haladt. A
Szentendre felőli oldalon édesanyja állt, a balján ő, előtte Marci, és vele egyvonalban, tőle jobbra Petra a babakocsiban ült. A várakozás közben arról beszéltek, hogy megvárják a busz elmenetelét. Ekkor arra lett figyelmes a tanú, hogy bal kéz felől hatalmas sebességgel jön valami sötét dolog. Odanézett, és abban a pillanatban az autó elszakította tőlük a két gyereket, és kiszakította a gyalogátkelőhely táblát. A kocsi ezután a járdán elhaladt a busz mellett, majd messzebb, körülbelül 40 méterre megállt. Ők rögtön a gyerekekhez rohantak. Csak később tudta meg, hogy a gyerekek mellett megjelenő külföldiek közül az egyik volt a baleset okozója, a többiek pedig a kocsi utasai.

A 2002. május hó 07-i tárgyaláson fenntartotta az eddig elmondottakat. Kérdésre előadta, hogy az úttesten nem látta közlekedni a vádlotti gépkocsit, csak akkor vált gyanússá, amikor balra fordította a fejét, és egy fekete foltot észlelt a járdán. A többi autó állt, ez azonban rossz helyen és gyorsan közeledett. Szakértői kérdésre mosósította vallomását, és úgy nyilatkozott, hogy a kocsisor nem állt, hanem nagyon lassan haladt. Folyamatosan araszoltak a kocsik és kerülték a buszt. Volt olyan jármű ami megállt, majd elindult, emiatt a kocsisor haladása lelassult, egy-egy másodpercre meg is állhatott. Folyamatában. azonban egy lassú haladásról tett nyilatkozatot. Véleménye szerint amikor lefele jöttek az utcán a busz még nem állt bent a megállóban, ekkor mentek el a fiatalok kocsijai. Amikor az Erkel Ferenc utca végén voltak, akkor állt be a busz.

Varga Ilona tanú a baleset bekövetkezésekor a buszmegálló mögötti Közösségi Ház kertjében tartózkodott körülbelül 40 méterre az úttesttől. A csattanásra figyelt az út felé, és látta, hogy egy sötét kocsi nagy sebességgel felszaladt a buszmegállónál lévő járdára, ahol bent állt a busz. A kocsi elhaladt az autóbusz mellett, majd eltűnt. Ekkor a tanú leszaladt és látta, hogy a kocsi a zebra előtt ment fel a járdára és ott kidöntötte a gyalogátkelőhely táblát, és elsodorta a két kisgyereket, akik a közelben feküdtek, a babakocsi pedig a villanyoszlop mögé szorult be. Elmondta, hogy a baleset előtt állt be a busz, melyről le és felszálltak.

A 2002. május hó 07-i tárgyaláson kérdésre elmondta, hogy egy virágzó cseresznyefát nézett az udvaron, körülbelül 4-5 méterre az Erkel Ferenc utcától, amikor hallotta a csattanást, azonnal jobbra, a megálló felé fordult és úgy látta a gépkocsi haladását.

Barabási Benedek a helyszíni meghallgatáson és a nyomozás során is előadta, hogy Visegrád felől Budapest felé vezette a Volán busz menetrendszerinti járatát. Leányfalun az Erkel Ferenc utcai megállóban végezte az utasok le és felszállítását, amikor egy nagy csattanást hallott. Ekkor belenézett a bal oldali tükörbe, de nem észlelt semmit, ezután újabb csattanást és egy sikolyt hallott, és érezte, hogy a busz meginog balra, valamint lemezsúrlódást tapasztalt a jobb oldal felől. Az első ajtó még nyitva volt, kinézett rajta és látta, hogy elsuhan mellette egy sötét színű autó, ami a busz elé kanyarodva körülbelül 15 méterre megállt.

A 2002. május hó 07- i tárgyaláson az autó nyugalmi helyzetet és a busz közötti távolságra úgy nyilatkozott, hogy az lehetett 10, vagy akár 20 méter is, de mindenképpen a két határ között mozgott. Elmondta, hogy körülbelül 1 perce tartózkodott a megállóban, mert az öt utas éppen, hogy felszállt. Úgy gondolta, hogyha valaki lennmarad, akkor azt is elüti az autó. Az öt jegyet még nem is adta ki, egy-két utas még a lépcsőn tartózkodott.

A nyomozás során három igazságügyi műszaki szakértő bevonására került sor. Kutassy Jenő az ügyben szaktanácsadóként vett részt, míg Boncsér Sándor és dr. Melegh Gábor műszaki szakértői véleményt készített.

A szakértői vélemények között feloldásra szoruló ellentmondást a bíróság nem észlelt.
dr. Melegh Gábor szakvéleményében kitért a Volvo S40 típusú személygépkocsi műszaki állapotára, a gumiabroncsok állapotára, sérüléseire, a sebesség kérdésére, valamint a baleseti mechanizmusra.

1. A szakértő megállapította, hogy a gépkocsi megfelelő műszaki állapotban volt, a baleset nem műszaki hiba eredménye.

2. A személygépkocsi gumiabroncsainak légvesztése a baleset következménye és nem előzménye. A jobb első és hátsó kerék a szegélyre haladáskor, a bal első kerék a szegélynek haladástól és a busszal való érintkezéskor került a baleset utáni állapotba. A bal hátsó kerék szintén sérült a baleset során, de ez nem hirtelen, hanem lassú légvesztést okozott.

3. A jármű a baleset helyszínének megközelítésekor (kb. 12-15 másodperccel az elütés előtt) valószínűsíthetően 75 km/h sebességgel haladhatott, majd ezt a sebességet a vezető lehetségesen fokozhatta 80...90 km/h értékre.
A Volvo személygépkocsi a járdára mintegy 71...80 km/h sebességgel haladt fel, ahol legalább 56...60 km/h sebességgel ütötte el a két gyermeket.

4. Megengedett (50 km/h) sebességgel történő haladás estén a baleset elkerülhető, mert a hivatkozott ismeretlen gépkocsi kihaladása esetében nem kényszerült volna sem hirtelen fékezésre, sem irányváltoztatásra. Sőt a gépkocsi az adott sebesség mellett is úton tartható lehetett volna.
A szakértő két hibás döntés eredményének tartotta a balesetet. Az első a kihaladó jármű melletti elhaladás, a második, a lényegesebb pedig az a túlzottan heves kormánymozdulat (mozdulatpár), amely a gépkocsi jobbra eltérítését és a szegélyre haladását váltotta ki.

A bíróság a tárgyaláson meghallgatta dr. Melegh Gábor szakértőt, aki írásbeli szakértői véleményét minden tekintetben fenntartotta. Előadta, hogy a gépkocsi járdaszegélyre történő felhaladás előtt kb.1-1,5 másodperccel került abba a helyzetbe, hogy azzal a sebességgel, amivel a jármű haladt, a vezető már érdemen nem tudta befolyásolni az eseményeket. A járdára való felhaladás sebessége kimunkálható volt, és előtte 1-15, másodperccel már az autó olyan mozgásba kezdett, ami a járdaszegélyre történő felhaladáshoz vezetett. Ezt követően a gépkocsi részben a légveszett kerekek, részben a további mozgási folyamat miatt vezető részéről már különösebben nem volt irányítható. A három kerék azonnali légvesztése miatt nehézzé vált a kormányzás, a fékezés pedig nem volt eredményes, mert csak a keréktárcsát tudta fékezni, de azokon a gumik elfordultak. Így az autót lassítani nem tudta. Arra a kérdésre, hogy miért került erre a kényszerpályára a gépkocsi a szakértő úgy válaszolt, hogy műszaki állapota ezt nem indokolta. A műszaki hiba lehetőségét kategorikusan kizárta.

Kérdésre elmondta, hogy szubjektíve műszaki hibának tűnhet az, ha a vezető nem tud fékezni és kormányozni, de ez valójában nem műszaki hiba.

Az autó sebessége ténylegesen nagyobb volt, mint az adott útszakaszon megengedett. De ettől lényegesen nagyobb sebességgel sem kell szükségszerűen felhaladni a járdára. A szakértő álláspontja szerint kizárólag a sebességből nem vezethető le a felhaladás, egy kormányzás kellett hozzá. Ezt a kormánymozdulatot nem feltételezni kell, hanem tényként kell elfogadni. A szakértő foglalkozott a vádlotti gépkocsi elé kihaladó jármű lehetőségével is. Ha valóban volt ilyen, akkor a vádlott elhaladt mellette és ez a kihaladás sem indokolta volna a járdára való felhaladást. Arra, hogy a vádlott miért ilyen hirtelen kormánymozdulattal tért vissza a sávjába, a szakértő nem tudott magyarázatot adni.

Továbbra is 4 féle sebességgel számolt a szakértő. Ebből két sebesség a nyomokból vezethető vissza, az elütési 56-60 km/óra, a szegélyre való felhaladáskori pedig 71-80 km/óra. Amennyiben elfogadjuk az előzés tényét, akkor ebben az esetben gyorsítást is kell feltételezni, így az előzés során a jármű sebessége 80-90 km/órára nőhetett. Erre nyom nincs, ez műszaki életszerűség. Amiről pedig ezt a sebességet elérhette, tehát a korábbi haladási sebesség 75 km/óra lehetett.

A szakértő a balesetet elsősorban vezetéstechnikai hibából adódónak tartja nem pedig sebesség túllépés miattinak. Kérdésre előadta, hogy kikanyarodó jármű esetén megengedett sebességgel haladva a vádlott nem kényszerült volna semmiféle hirtelen mozdulatra, irányváltozatásra. A tényleges haladási sebességnél a kihaladó jármű a vádlottal egy irányban halad, sebességét folyamatosan növeli, tehát nem a kihaladás helyéig kell az autót fékezni, hanem az utolérést kell elkerülni. Ez esetben a vezető hibásan döntött, hogy a jármű melletti elhaladást választotta , hiszen 70-80 km/óra sebességről is lehetősége lett volna mögötte lassítva fékezni.

A műszaki hibás szakértő három hibás döntésre mutatott rá.
1. A sebesség megválasztása.
2. A kihaladó jármű melletti elhaladás, nem pedig a mögötte való fékezés. Azonban ezek egyike sem okozhatta volna önmagában a balesetet.
A 3. és egyben a legnagyobb hibás döntés az a vezetéstechnikai hiba, hogy egy gyors, hirtelen és rendkívüli kormánymozdulattal kívánt a vádlott sávjába visszatérni.

A bíróság a tényállást Csontos Zoltánné, Csontos Beáta, Varga Ilona és Barabási Benedek tanú vallomásai, a műszaki szaktanácsadói és műszaki szakértői vélemények, a helyszíni szemle jegyzőkönyve, a helyszínrajz, a fényképmelléklet, a boncjegyzőkönyv és az orvosszakértői vélemények, valamint a tárgyalás anyagává tett egyéb okirati bizonyítékok alapján állapította meg.

A bíróság, mivel a vádlott valamennyi nyilatkozatát kirekesztette a bizonyítékok köréből, nem tette tényállása részévé azt sem, hogy egy elé kiforduló gépkocsi előzését határozta el. Az ügy szempontjából (súlyozott figyelemmel dr. Melegh Gábor véleményére) irreleváns a kifordulás, maga az előzés pedig tény, amelyet adatok támasztanak alá.

A bíróság megállapította, hogy Tobin Ciarán Francis vádlott azzal a magatartásával, hogy nem a forgalmi viszonyoknak megfelelően, a megengedett haladási sebességet túllépve közlekedett, megszegte a KRESZ 25. § (1) bekezdésében és a 26. § (1) bekezdés a./ pontjában írt rendelkezéseket.

Mivel e szabályszegő magatartása miatt közúti balesetet okozott, melyben Zoltai Petra és Zoltai Márton életüket vesztették a bíróság Tobin Ciarán Francis vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 187. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b./ pontja szerint minősülő halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében.

A bíróság a büntetés kiszabása során kisebb súlyú enyhítő körülményként értékelte az időmúlást.

Súlyosító körülményként értékelte azonban a minősítést megalapozón túli további halálos sérülést, valamint a többszörös és durva KRESZ szabályszegést.

E büntetéskiszabási tényezők alapján a bíróság a bűncselekmény tárgyi súlyára, az elkövető társadalomra veszélyességére és bűnösség fokára tekintettel úgy ítélte meg, hogy a büntetési célok eléréséhez a vádlottal szemben a Btk. 40. § (1) és (2) bekezdése alapján szabadságvesztés büntetés kiszabása indokolt, melynek végrehajtási fokozatát a Btk. 44. értelmében fogházban állapította meg.

A szabadságvesztés mértékének megállapításakor figyelemmel volt a Btk. 83. § (2) bekezdésében szabályozott irányadó középmértékre.

A bíróság álláspontja az, hogy a felsorolt büntetéskiszabási tényezőkre tekintettel, valamint arra, hogy a vádlott lehetőségei ellenére nem kívánta magát személyesen tisztázni, jelen eljárásban a középmértékes büntetéstől eltérni nem lehet. A súlyosító körülmények nem teszik lehetővé rövidebb időtartamú büntetés kiszabását, míg az enyhítő körülmény gátolja a büntetés magasabb tartamban való meghatározását.

A bíróság a vádlottat, mivel magatartását a közúti közlekedésben résztvevők személyi és vagyoni biztonságára nézve veszélyesnek ítélte, a közúti forgalomban való részvételtől a Btk. 58. § (1) bekezdése alapján eltiltotta.

Az eltiltás tartamát a szabályszegés tárgyi súlyára és a bekövetkezett eredményre tekintettel a Btk. 59. § (1) bekezdése alapján állapította meg.

A bíróság a magánfél polgári jogi igényét, mint alaptalant a Be. 215. § (1) bekezdése alapján elutasította és kötelezte a magánfelet az 1990. évi XCIII. tv. 42. § (1) bekezdésének a./ pontjában meghatározott illeték megfizetésére.

A bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés a Be. 217. § (1) bekezdésén, valamint a 218. § (1) bekezdésén alapul.

(A bíróság a vádlott által letétbe helyezett biztosítékról nem rendelkezett, hiszen a Be. 393/B. § (3) bekezdése értelmében végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása esetén a büntetés végrehajtását követően a biztosítékot az elítéltnek vissza kell fizetni.)


Budapest, 2002. május hó 7. napján
Pető Attiláné ülnök
dr. Szegedi Gyöngyvéra a tanács elnöke
Uri Józsefné ülnök

Az archívumból: a vádirat

Alább közöljük a PEST MEGYEI FŐÜGYÉSZSÉG 2644/2000/2 sz. Vádiratát:


PEST MEGYEI FŐÜGYÉSZSÉG Közl. 2644/2000/2.

Vádirat
a halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt Tobin Ciaran Francis ellen indított bűnügyben.

A szabadlábon lévő:

Tobin Ciaran Francis /aki született,

anyja neve:
lakik:
tart.helye:

(Magyarországon büntetlen)

vádlott 2000. április 9-én 15 óra 45 perc körüli időben Leányfalu lakott területén a menetirányonként 1-1 forgalmi sávval ellátott összesen 9 méter széles Móricz Zsigmond úton – mely a 11. számú főút – jó látási viszonyok mellett, száraz aszfalt úttesten Visegrád felöl Szentendre irányába 75-80 km/óra sebességgel vezette a GJZ-500 frsz. Volvo S40 típusú személygépkocsit.

A Móricz Zsigmond út és a jobbról betorkolló Erkel Ferenc út kereszteződése felé közeledve a vádlott egy ismeretlen személygépkocsi balról történő előzését követően a jobb oldali forgalmi sávban haladva járművével figyelmetlensége és az eltúlzott sebesség miatt 71-80 km/óra sebességgel felhajtott az úttest jobb szélén lévő, az úttesttől kiemelt kőszegéllyel elválasztott járdára. A vádlott a járdán közlekedve megpróbált fékezni, és balra kormányozni, azonban a kőszegélyre történt felhajtás következtében légvesztes kerekek miatt sem megállni, sem az úttestre visszatérni nem tudott. Emiatt a vádlott a gépkocsival a járdán egyenesen haladt tovább és elütötte az Erkel Ferenc út kereszteződésénél a járdán tartózkodó babakocsiban lévő 2 éves Zoltai Petrát és a babakocsi mellett álló 5 éves Zoltai Mártont.

A gyalogosok elütését követően a vádlott gépkocsija bal oldalával nekiütközött a buszmegállóban álló autóbusz jobb oldalának, majd ezután tért vissza az úttestre és állt meg járművével.

Zoltai Petra és Zoltai Márton a baleset helyén életüket vesztették.

Az igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint Zoltai Márton halála a baleset során elszenvedett súlyos sérülések következtében kialakult traumás sokk miatt, azzal egyenes oksági összefüggésben állott be.

Zoltai Petra halála az elszenvedett balesettel szintén egyenes oksági összefüggésben koponyatörés és agyroncsolódás miatt állott be.

A baleset azért következett be, mert a vádlott megszegte a KRESZ 25. § /1/ bekezdésben és a 26. § /1/ bekezdés a./ pontjában foglalt közlekedési szabályokat.

A leírt tényállást a helyszíni szemle jegyzőkönyvvel, a fényképekkel, a boncjegyzőkönyvekkel, a tanúvallomásokkal és a szakértői véleményekkel bizonyítom.

E tényállás alapján Tobin Ciaran Francis-t


vádolom


a Btk. 187. § /I/ bekezdésbe ütköző és a /2/ bekezdés b./ pontja szerint minősülő halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségével.

A vád tárgyává tett cselekmény elbírálására a Be. 24. § és 29. § /3/ bekezdés alapján a Budakörnyéki Bíróságnak van hatásköre és illetékessége.

A tárgyaláson az ügyész részvétele kötelező.

Az eddigi eljárás során 170.304 Ft bűnügyi költség merült fel.

A vádlott vezetői engedélyét a Szentendrei Rendőrkapitányság 2000. április 9-én visszavonta.

Indítványozom, hogy a bíróság: - a tárgyalásra idézze meg:

Vádlottként:
Tobin Ciaran Francis-t közölt címről

Védőként:
Dr. Soós Tibor

meghatalmazott védőt
Dr. Gábor László és
Dr. Bárándy Péter
meghatalmazott védőket

Tolmácsként: kirendelendő tolmácsot

Tanúként
Barabási Benedeket
Csontos Zoltánnét
Csontos Beátát
Varga Ilonát
O'Conor Karen-t
Fox Robert Edward-ot
Hamilton Sandra-t

Értesítse:
Sértetti képviselőket:
Dr. Tóth István
ügyvédet

Pest Megyei Főügyészség
Közlekedési Csoportját


Budapest, 2000. augusztus 28.

Dr. Kuti Zsuzsanna sk.
főügyészségi tanácsos
csoportvezető ügyész

kiadmány hiteléül:
irodavezető

Saturday, May 10, 2008

Is speeding an accident?


"It's over. It was an accident", screams Ms Tobin at Mr Papp of TV2 as she instructs him to get off her property on April 25, 2008, almost 8 years to the day she sat, pregnant, next to her husband as he killed Marci and Petra Zoltai.

We respectfully disagree: speeding is not an accident. It's a choice.

May we add also: after driving some 30 meters on the sidewalk, Mr. Tobin had three choices: hit the bus on the left, hit the stone wall on the right, or hit the kids in the middle. He chose to hit the kids, thereby saving himself, his pregnant wife, his kid in the back and two guests. The car came to a stop 50 meters on. It's only by sheer luck that no one else was killed: many people had just got on the waiting bus mere seconds before Tobin appeared from nowhere.

It must be made clear, this was not an "accident". He ventured onto the sidewalk, at high speed, deliberately. According to witnesses, he actually used the sidewalk for the past few miles to overtake other cars (some say he was racing with another driver). So he mounted the sidewalk, supposedly in an effort to overtake the bus from the right (!), at about 80 kmh in a 40kmh zone. He drove 30 meters on the sidewalk before he knocked down a traffic sign, hit the waiting children, one of them in a stroller, and took another 50 meters to stop. That's at least 80 meters of racing on the sidewalk. The word for this is not "accident" but willful negligence and a deliberate ignorance for others' safety, which, at 4pm on April 9, 2000, resulted in the deaths of Marci Zoltai (5) and Petra Zoltai (2), both citizens of the Republic of Hungary. To this day, this crime remains unpunished. No, not in an inpenetrably remote corner of the world. Here, in the heart of Europe. Is this what Marci and Petra deserve? Is this what humanity demands? Is this what the written and unwritten law commands? Is this the kind of society we want, one where crimes like this go unpunished?

Az 2008. március 27-i petíció szövege

Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
Dr. Draskovics Tibor, miniszter
Budapest, Kossuth tér 4.

Tárgy: petíció Francis Ciarán Tobin ügyében

Tisztelt Miniszter Úr!

2000. április 9-én baleset történt Leányfalun. Francis Ciarán Tobin ír állampolgár gépjárművét vezetve a 11-es úthoz tartozó járdán halálra gázolt két kisgyermeket.

A Magyar Köztársaság bíróságának másodfokú, jogerős ítélete alapján (2002. október 10.) Francis Ciarán Tobinnak 3 évet kell fogházban töltenie, feltételes szabadon bocsátását legkorábban 18 hónap letöltése után engedélyezik.

A jogerős ítéletet az elítélt külföldre távozása miatt a mai napig nem hajtották végre. A magyar hatóság 2005. októberében kibocsátott nemzetközi elfogatóparancsát az ír bíróság megvizsgálta, és másodfokon jogerősen elutasította. (2007. február 25.)

A mellékelt aláírási ív aláírói ezúton tiltakoznak a magyar bíróság jogerős döntése végrehajtásának elmaradása miatt.

Felszólítjuk Miniszter Urat, hogy szolgáltasson magyarázatot a kialakult helyzetre, és az eset tanulságait levonva tegyen intézkedéseket hasonló ügyek megelőzésére. Megkérjük továbbá, hogy az eljárás során a magyar hatóságok által vétett hibákat hozza nyilvánosságra, és részünkre juttassa el. Ezzel kapcsolatban az alábbi konkrét kérdésekre várunk választ és/vagy magyarázatot:

1. 2000. augusztusában Francis Ciarán Tobin engedélyt kért a magyar hatóságoktól, hogy egy családi eseményre visszatérhessen Írországba. A Budakörnyéki Bíróság 2000. szeptember 19-én engedélyezte 500 ezer forint biztosíték megfizetése mellett a távozást. Milyen feltételekhez kötötték a hazaengedést?

2. 2000. október 9-én Francis Ciarán Tobin visszatért Magyarországra, útlevelét nem adta le. A Budakörnyéki Bíróságot értesítette a visszaérkezéséről. 2000. november 30-án Francis Ciarán Tobin másodszor, végleg elhagyta Magyarországot, mivel magyarországi munkája befejeződött az Irish Life Plc.-nél. Milyen engedéllyel távozott?

3. Tudomásunk szerint Francis Ciarán Tobin szabályos kiértesítése az ítéletről – és így a fogházba bevonulásra való felhívás – elmaradt. Miért nem értesítették?

4. A nemzetközi elfogató-parancsra adott ír válasz alapján valószínűsíthető, hogy annak tartalma nem felelt meg az érvényes előírásoknak. Kérjük az elfogató-parancs indoklásának ismertetését.

5. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium szóvivője, Horváczy Emese szerint „Magyarország megkereséssel fordult az ír hatóságokhoz, hogy Írország területén hajtsa végre a kiszabott büntetést. A megkeresésre az ír hatóságok azt a választ adták, hogy a szabadságvesztés végrehajtására Írország területén csak abban az esetben van lehetőség, ha az elítélt személy elmenekült az ítéletet hozó ország területéről.” Kérjük a szóvivő által hivatkozott megkeresés és az azt elutasító határozat ismertetését.

Kérjük, hogy az ügy tisztázása érdekében minden szükséges intézkedést tegyen meg, és a közvéleményt rövid időn belül tájékoztassa az eredményekről. Együttműködését előre is köszönjük.

Az Ír Köztársaság Igazságügyi Miniszterének budapesti látogatása alkalmából 2008. március 28-án délelőtt békés demonstrációt tartunk, hogy ezzel is felhívjuk a figyelmet az EU tagállamok nem kellően összehangolt igazságszolgáltatása körüli anomáliákra.


Tisztelettel:

A demonstráció résztvevői nevében:

Sok név.

2008. március 27.