Az "Igazságot Marcinak és Petrának Alapítvány" nemzeti és európai fontosságú ügynek, minden magyar állampolgár, minden európai polgár, minden szülő és minden érző ember ügyének tekinti az ötéves Zoltai Marci és a kétéves Zoltai Petra, két gyönyörű kisgyermek ellen 2000. április 9-én elkövetett bűntettet.
Elvárja, hogy a Magyar Köztársaság és az Ír Köztársaság és az Európai Unió hatóságai megtalálják a módját annak, hogy ez az égbekiáltó bűn ne maradjon bűntetlenül.
Az Alapítvány minden rendelkezésre álló eszközével és a közvélemény erejével elő kívánja segíteni a hatóságoknak a Ciaran Tobin-ügyben végzett munkáját.
Nem túlzás azt állítani, hogy az ügy kapcsán az egész Európai Unió megítélése a tét. Bűn nem maradhat bűntetlen csak azért, mert a bűnelkövető az Unió egyik városából a másikba költözött.
Segítse munkánkat azzal, hogy mindenki figyelmét felhívja Marci és Petra, a Magyar Köztársaság két ifjúszívű polgárának történetére és erre a weboldalra. Felnőttként, szülőként, magyarként, európaiként ennyivel, ennyivel tartozunk nekik.
Köszönettel,
Az Alapítvány
Elvárja, hogy a Magyar Köztársaság és az Ír Köztársaság és az Európai Unió hatóságai megtalálják a módját annak, hogy ez az égbekiáltó bűn ne maradjon bűntetlenül.
Az Alapítvány minden rendelkezésre álló eszközével és a közvélemény erejével elő kívánja segíteni a hatóságoknak a Ciaran Tobin-ügyben végzett munkáját.
Nem túlzás azt állítani, hogy az ügy kapcsán az egész Európai Unió megítélése a tét. Bűn nem maradhat bűntetlen csak azért, mert a bűnelkövető az Unió egyik városából a másikba költözött.
Segítse munkánkat azzal, hogy mindenki figyelmét felhívja Marci és Petra, a Magyar Köztársaság két ifjúszívű polgárának történetére és erre a weboldalra. Felnőttként, szülőként, magyarként, európaiként ennyivel, ennyivel tartozunk nekik.
Köszönettel,
Az Alapítvány
Tudtommal még ma is az Irish Life alkalmazottja.
ReplyDeleteÉn a cég helyében azért nem alkalmaznám...mindenesetre a cégnek átküldtem linket, hátha a vállalati pletykagépezet beindul.
Dublinra várva
ReplyDeleteEstragon: (megint abbahagyja) Hiába, nem megy. Vladimir:
(szétvetett lábbal, apró, merev léptekkel közeledik) Magam is azt hi-szem. (Megáll, mozdulatlanul) Sokáig nem tudtam beletörődni a gon-dolatba, légy észnél, Vladimir, mondtam, még nem próbáltál meg mindent. Én elölről kezdtem a küzdelmet. (Eltűnődik, a küzdelemre gondol. Estragonhoz) Szóval újra itt vagy! – kezdődik Samuel Beckett, Nobel-díjas, ír drámaíró halhatatlan műve, a Godotra várva.
Tíz esztendeje zajlik a Zoltai család drámája. Egy gyönyörű, ta-vaszi vasárnap délután nagymamájával és nagynénjével indult sétálni a testvérpár, Marci és Petra. Az úttesten föltorlódott, lassan araszoló kocsisorból hirtelen türelmetlenül a járdára ugratott egy vezető, és el-gázolta a kicsinyeket. Mindketten azonnal szörnyethaltak. Emléküket őrzi az esztéta professzor nagyapjuk által, a tragédia melletti parkba ültetett, Ginkgo Biloba, a jégkorszak előtti időkből származó páfrány-fenyő.
A gázoló, Tobin Ciara Magyarországon dolgozó, ír bankár. Ko-csijában ült gyermeke és várandós felesége. Nem hajtott el, bevárta a rendőröket. Ám rövid időn belül – a visszakapott útlevelével! – kiuta-zott az országból. Egyszerűen szólva megszökött a felelősségre vonás elől.
A történet sokáig alig-alig forgott a köztudatban, pedig nagy-mama csöndes tüntetéssel követelte az igazságszolgáltatás korrekt és emberséges működését. A gyermekek szülei éveken keresztül nem tudtak szabadulni a tragédia súlyától. A kicsinyek szobájához nem nyúltak. Mintha a játékok, fényképek egyszer csak életre kelhetnének, és velük ismét visszatérhetne a gyermekkacaj a leányfalui házba. És végre megszületett a harmadik gyermekük.
Kormányok, miniszterek jöttek, mentek. Az ír férfit távollétében elítélte a magyar bíróság. A tettes védőügyvédje a tárgyalás után egy héttel tette le a miniszteri esküjét. Talán ez magyarázza, hogy ő nem indította el a kiadatási kérelmet egykori védence tárgyában. De beszé-lik a városban, hogy az ír bankárnak köze lehetett az azóta elhíresült brókerbotrányhoz is, ami miatt akadt számos potentát, akinek érdeké-ben állt, hogy a halálos gázoló ne bukkanjon föl Budapesten. És az ír törvények is kínáltak kiskaput.
Végül tíz év múlva, köszönhetően az igazságügyi tárca mai ve-zetése – televíziós közreműködést is igénybe vevő – erőfeszítésének, megváltoztak a törvények Írországban. A börtönbehívó eljutott a tet-teshez. Egy évre rá letartóztatták, majd komoly óvadék ellenében sza-badlábra helyezték Tobin Ciarát. De már nem bujkálhat tovább, nem hagyhatja el titokban a szigetországot, és végre szembe kell néznie az elkerülhetetlennel: kiadható Magyarországnak.
Erről tárgyalnak ma Dublinban. Remélhetőleg az ítélet nyomán megérkezik a budapesti börtönbe Tobin Ciara. Az elhunyt kicsinyek édesapja – miként tíz éve mindig – most is hangsúlyozza, nem a bosz-szúvágy, hanem az igazságérzete miatt nem tudott beletörődni a tör-téntekbe. Türelmesen várakozott. És vár még a nagymama is valamit, amit így fogalmaz: még az olaszliszkai lincselők képesek voltak bo-csánatot kérni az áldozat családjától a jogerőre emelkedett ítélet el-hangzása után. Az ír bankár tíz év alatt nem jutott el idáig.
Szendrei Lőrinc
(Népszava, 2009. dec. 02.