Webkamerákat a zebrákhoz Magyarországon is!

Father's petition still unanswered

The core questions, again, asked in the Petition of March 27, 2008. This time, for all to see, in English:

1. On what conditions was Ciaran Tobin allowed to leave Hungary on September 19, 2000?

2. On October 9, 2000 Ciaran Tobin returned to Hungary. Contrary to the law, he did not hand over his passport to the authorities. The Hungarian authorities did not take his passport either, despite the fact that he notified the Buda Regional Court of his return to Hungary. On November 30, 2000 Ciarán Tobin left Hungary again, this time for good. With what permission did he leave? Why did Hungarian authorities not take away his passport on his return on October 9, 2000?

3. To our knowledge, Ciaran Tobin was not notified of his obligation to start his 3-year prison sentence passed by the court. Why was he not notified?

4. The reply by Irish authorities to the EAW issued by Hungary suggests that its content did not meet current requirements. If so, why? We demand that the EAW issued by the Hungarian authorities be made available to the public.

5. According to the Ministry of Justice, the Hungarian authorities have requested that the sentence be enforced on Irish land, to which the Irish authorities replied that that would only be possible if the convict had fled Hungary. We demand that the above request sent to the Irish authorities as well as their response be made available to the public.

It is also demanded that errors committed by the Hungarian authorities in this case be identified and made public, and steps be taken by the Hungarian authorities to ensure that a similar situation can never happen again.

The HVG on The Ciaran Tobin Case

From the HVG (HVG 2008/17. szám)

(Click on title to read original article. Registration needed.)

ZöPö írása

Olvassátok el.

The dictionary revisited

Background:
Mr. Justice Peart, and thus Ireland, has refused to surrender Ciaran Tobin to Hungary saying Tobin did not flee Hungary. Ireland also refused to carry out the sentence imposed on Tobin on Irish soil claiming he did not flee Hungary.

The meaning of "flee" in a language widely known as English can be seen above (source: Webster's). See 1b: On November 30, 2000, Ciaran Tobin was in a hurry toward a place of security (which means he was fleeing). So much so that he didn't walk, no, he boarded an aeroplane, which is much faster. In case we wonder: flee means the same on both sides of the Atlantic, same in Webster's (US), same in the Oxford (GB). But those are obviously not the ones Mr. Justice Peart consulted.

Az archívumból: a másodfokú ítélet

PEST MEGYEI BÍRÓSÁG
mint másodfokú bíróság 2. Bf. 740/2002/6. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Pest Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság Budapesten 2002. év október hó 10. napján tartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő

végzést:

A halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt Tobin Ciarán Francis ellen indított büntetőügyben a Budakörnyéki Bíróság 2002. év május hó 07. napján kihirdetett 2.B. 1308/200020. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlott büntetése egyketted részének a letöltése után feltételes szabadságra bocsátható.

A magánfelet polgári peres illeték megfizetésére kötelező rendelkezést mellőzi.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság Tobin Ciarán Francis vádlottat halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 3 év fogházra és 3 év közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetésre ítélte.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a védő a tényállás részbeni megváltoztatásáért és ehhez kapcsolódóan enyhítésért jelentett be fellebbezést. A vádlott kézbesítési megbizottja útján a bírósághoz eljuttatott beadványában csatlakozott a védőjéhez.

A Pest Megyei Főügyészség Bf. 2644/2000. számú átiratában az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A másodfokú bíróság a Be. 258. §. (1) bekezdés a./ pontjára hivatkozással az iratok tartalma alapján kiegészíti illetve helyesbíti az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást.

Tobin Ciarán Francis vádlott 1992. óta „B, C és E” kategóriára érvényes vezetői engedéllyel rendelkezett. Azt a most elbírált cselekmény napján, azzal összefüggésben a rendőrhatóság bevonta. A rendelkezésre álló iratok alapján nem tisztázható, hogy azt a vádlott visszakapta-e (helyszíni szemlejegyzőkönyv; nyomozati iratok 182. és 189. oldalai).

A vádlott 2 kiskorú gyermek, az 1996-ban született Joshua Michael és a 2000-ben született Naoise Itann eltartásáról gondoskodik (vádlott által a fellebbezési eljárásban 5. sorszám alatt érkeztetett anyakönyvi kivonatok alapján).

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének második oldala ötödik bekezdéséből a vádlotti előzésre vonatkozó megállapítást mellőzi és e bekezdést úgy helyesbíti, hogy a vádlott tisztázhatatlan okból kormányzott jobbra. A hirtelen kormánymozdulat és az adott forgalmi viszonyokhoz képest eltúlzott sebesség miatt haladt fel az úttest jobb oldala mellett lévő, kiemelt kőszegéllyel elválasztott járdára mintegy 71-80 km/h sebességgel.

Az így kiegészített illetve helyesbített tényállás mentes a Be. 239. §. (2) bekezdésében felsorolt hibáktól; a helyi bíróság indokolási kötelezettségének is eleget tett.

A másodfokú bíróság maradéktalanul osztotta az elsőfokú bíróság bizonyítékok értékelése körében kifejtett, a büntetőeljárási szabályok tolmácsra vonatkozó része érvényesülésének hiánya kapcsán elfoglalt álláspontját.

A Be. 60. §. (3) bekezdése félreérthetetlenül szögezi le, hogy azt e törvény rendelkezéseivel ellentétesen lefolytatott bizonyítás eredménye bizonyítékként nem vehető figyelembe.

Ez az akadálya annak is, hogy a vádlottnak a dublini külképviseleten tett és okiratba foglalt nyilatkozatára – a Be. 87. §. (2) bekezdésében megkövetelt figyelmeztetés hiányában – tényállást lehessen alapítani.

A balesetet közvetlenül megelőző előzésről egyedül a vádlott számolt be. Állítását más bizonyíték nem támasztotta alá, az ő vallomása az előzőekben kifejtettek szerint ténymegállapítás alapjául nem szolgálhat, ezért az előzésre vonatkozó részében a bizonyítékok értékelésével összhangban helyesbítette a megyei bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást.

Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállás alapján a jogszabályok törvényes alkalmazásával állapította meg a vádlott bűnösségét. Cselekményének jogi értékelése is helytálló.

A másodfokú bíróság a keretszabályt tartalommal kitöltő konkrét szabályszegéseket illetően is osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját.

Tobin Ciarán Francis az abszolut sebességkorlátozás igen jelentős, 50 %-ot meghaladó túllépésével az erős hétvégi forgalomban fokozott veszélynek tette ki a közúti közlekedés többi részvevőjének biztonságát. Ez az önmagában absztrakt veszély konkrétizálódott akkor, amikor tisztázatlan okból hirtelen kormánymozdulatra került sor, melynek folytán elveszítette uralmát a járműve felett.

A büntetéskiszabási tényezőket a másodfokú bíróság azzal egészíti ki, hogy a vádlott javára értékelendő 2 gyermekes, családos állapota.

A bűnösségi körülményeket összességükben értékelve az alkalmazott fő- és mellékbüntetés neme és mértéke megfelelő, annak enyhítésére nincs ok.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítélete 10. oldal utolsó bekezdéséből azonban mellőzi mint téveset annak quasi a vádlott terhére értékelését, hogy lehetőségei ellenére nem kívánta magát személyesen tisztázni. Ez a körülmény a vádlott védekezési körébe tartozó olyan lehetőség, mely sem javára sem terhére nem vehető figyelembe.

A másodfokú bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy a nyelvet nem ismerő, idegen állam polgára számára a szabadságvesztés végrehajtása fokozott terhet jelent, ezért a személyi oldal figyelembe vételével úgy rendelkezett, hogy Tobin Ciarán Francis büntetése fele részének letöltése után a Btk. 47. §. (3) bekezdése értelmében feltételes szabadságra bocsátható.

Ezt meghaladóan a büntetés enyhítésére nincs ok.

A fellebbezések alaptalanok, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 259. §-ának (1) bekezdése alapján helybenhagyta.

A másodfokú bíróság a főügyészi észrevételnek a polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasításával kapcsolatos észrevételével egyetértett. Ennek megfelelően nem volt indokolt az 1990. évi XCIII tv. 62. §. (1) b., alapján illetékfeljegyzési joggal rendelkező; a 6/1986. (VI. 26.) IM.sz. rendelet 2. §. (1) bekezdés h/ pontja szerinti tárgyi költségmentességet megalapozó igényt érvényesítő magánfél illeték megfizetésére kötelezése. Ezért e rendelkezést a másodfokú bíróság mellőzte.
Budapesten, 2002. év október hó 10. napján

dr. Sahin-Tóth Gyuláné s.k. a tanács elnöke
dr. Garzó Erzsébet s.k. a tanács tagja, előadó
dr. Lőrinczy Ildikó s.k. a tanács tagja, szavazó

A Budakörnyéki Bíróság 2.B. 1308/2000/20. számú ítélete a másodfokú bíróság ezen végzésével 2002. év október hó 10. napján jogerős és a polgári peres illetékre vonatkozó rendelkezés kivételével végrehajtandó.

Budapesten, 2002. év október hó 10. napján

dr. Sahin-Tóth Gyuláné s.k. a tanács elnöke

A kiadmány hiteléül:
ügykezelő

The Public Prosecutor's Journal about The Ciaran Tobin Case

Az Ügyészek Lapja 2008/2. számában cikk található a Ciaran Tobin-ügyről. Ajánlott.

Deadly crossings

(click on title to play video)

Mi magyarok és a zebra

Már megint gyermeket gázoltunk a zebrán. Mint a múlt héten. Meg korábban. Kb. hetente. Ilyen Magyarországot akarunk?

A rendőrség persze "vizsgálja az eset körülményeit". Biztosurak, nincs mit vizsgálni, inkább el kéne olvasni a Kreszt, ami azt mondja, hogy a zebrán a gyalogosnak elsőbbsége van. Még egyszer: elsőbbsége van.

Mit kell ezen vizsgálni? Hát maximum két dolgot: hogy az esemény a zebrán történt-e, és hogy a gázoló jármű megkülönböztető jelzést használt-e. Mert hát mit mond a Kresz:

III. RÉSZ
A gyalogosokra és a járművek utasaira vonatkozó szabályok
Gyalogosok közlekedése

"(7) A kijelölt gyalogosátkelőhelyen áthaladó gyalogosnak a járművekkel szemben elsőbbsége van. Ugyancsak elsőbbsége van - kijelölt gyalogosátkelőhely hiányában is - az útkereszteződésnél áthaladó gyalogosnak azokkal a járművekkel szemben, amelyek arra az útra kanyarodnak be, amelyen a gyalogos áthalad. A megkülönböztető jelzéseket használó gépjárművekkel szemben azonban a gyalogosnak elsőbbsége ezeken a helyeken sincs."

Még egyszer: elsőbbsége van. Nem kell lassítania, szétnéznie, rimánkodnia, könyörögnie. Mehet előre, mint mindenki, akinek elsőbbsége van. Aki ezt a jogot nem adja meg, vét, törvényt szeg, bűnt követ el. Kész. Az eset körülményein nincs mit vizsgálni. Zebrán gázolás esetén az egyetlen tennivaló: az elkövetővel a törvény betűje szerint eljárni. De nem úgy "magyarosan", vagy úgy "ciarantobinosan", olyan elkenősen, hanem "zéró" toleranciával, de Kelvin fokban mérve! Mostantól. Mielőtt a következő csöppséget legyilkolja egy száguldó ökör.

Az archívumból: az elsőfokú ítélet

BUDAKÖRNYÉKI BÍRÓSÁG
2.B.1308/2000/20. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Budakörnyéki Bíróság Budapesten, a 2002. év május hó 7. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

ítéletet:

A kézbesítési megbízott által képviselt
Tobin Ciarán Francis vádlott

aki született
napján, anyja neve:
írországi lakos, ír állampolgár

bűnös: halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében.

Ezért őt a bíróság 3 (Három) év fogházbüntetésre és 3 (Három) év közúti járművezetéstől eltiltásra ítéli.

A bíróság a magánfél polgári jogi igényét elutasítja és kötelezi őt külön felhívásra 5.000 (Ötezer) Ft polgári peres illeték megfizetésére a Magyar Állam javára.
Köteles a vádlott az eljárás során eddig felmerült 223.304 (Kettőszázhuszonháromezer-háromszáznégy) Ft-ból 164.704 (Egyszázhatvannégyezer-hétszáznégy) Ft-ot, valamint a jövőben esetleg felmerülő bűnügyi költséget az államnak megfizetni.

A fennmaradó 58.600 (Ötvennyolcezer-hatszáz) Ft bűnügyi költséget az állam viseli.

Indokolás:

Tobin Ciarán Francis vádlott a nyomozás adatai szerint ír állampolgár, Magyarországon pénzügyi és gazdasági igazgatóként dolgozott.

Tobin Ciarán Francis vádlott 2000. április 9-én 15 óra 45 perc körüli időben Leányfalu lakott területén, a Móricz Zsigmond úton 75-80 km/h sebességgel közlekedett a négy utassal terhelt GJZ-500 frsz-ú Volvo S 40 típusú személygépkocsival Visegrád felől Szentendre irányába.

A Móricz Zsigmond út, mely a 11. sz. főút szakasza, 1-1 forgalmi sávval ellátott és 9méter széles.
A közlekedés feltételeit derült idő, jó látási viszonyok, száraz, aszfaltburkolatú úttest és erős hétvégi forgalom jellemezte.

A vádlott a Móricz Zsigmond út és a jobbról betorkolló Erkel Ferenc utca kereszteződését megközelítve egy ismeretlen jármű előzését határozta el, ezért áttért a bal oldali sávba, majd az előzési manővert befejezve visszatért a jobb oldaliba, azonban a visszatérés végett alkalmazott túl heves kormánymozdulat és eltúlzott sebessége miatt mintegy 71-80 km/h sebességgel felhaladt az úttest jobb szélén lévő, az úttesttől kiemelt kőszegéllyel elválasztott járdára.

A vádlott a járdán történő haladás közben próbált fékezni, illetve balra kormányozni, de a kőszegélyre történő felhajtás következtében légvesztetté vált három kereke miatt ez nem járt eredménnyel. A vádlott a járdán egyenesen továbbhaladt és elütötte az Erkel Ferenc utca kereszteződésénél az úttesttől kb. 2 méterre várakozó 5 éves Zoltai Mártont és a tőle jobbra, babakocsiban ülő 2 éves Zoltai Petrát, majd egy jelzőtáblát is kitört.

A gyalogosok elütését követően a vádlott járművének bal oldalával nekiütközött a buszmegállóban álló autóbusz jobb oldalának, melyre az ütközés előtti másodpercekben szállt fel öt utas, majd visszatért az úttestre, ahol a busz előtt 22,3 méterre került nyugalmi helyzetbe.

A baleset következtében Zoltai Petra és Zoltai Márton a helyszínen életüket vesztették.

Az igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint Zoltai Petra halála az elszenvedett balesettel egyenes oksági összefüggésben koponyatörés és agyroncsolódás miatt, Zoltai Márton halála pedig szintén egyenes oksági összefüggésben az elszenvedett súlyos sérülések következtében kialakult traumás sokk miatt állt be. A gyermekek sérülései olyan súlyosak voltak, hogy életüket az azonnali, szakszerű orvosi beavatkozás sem menthette volna meg.

A Pest Megyei Főügyészség Közl. 2644/2000/2. számú vádiratában halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vádat Tobin Ciarán Francis vádlottal szemben.

A Pest Megyei Főügyészség 2000. szeptember 19. napján indítványozta, hogy a bíróság a vádlott részére biztosíték letétbe helyezését engedélyezze.

A Budakörnyéki Bíróság 2000. szeptember 19-én kelt 3. sz. végzésével a vádlott részére 500.000 Ft biztosíték letétbe helyezését engedélyezte és útlevelét visszaadta.

Tobin Ciarán Francis vádlott elhagyta Magyarországot, majd védője 2000. október hó 09. napján jelezte a bíróságnak, hogy a vádlott ismét Magyarországon tartózkodik.

A 2001. június hó 19. napján megtartott tárgyaláson a vádlott nem jelent meg, kézbesítési megbízottjának közlése szerint 2000. decemberében visszaköltözött Írországba.

A bíróság tanácsváltozást követően 2002. május hó 07. napjára tűzött tárgyalást, melyre a vádlottat kézbesítési megbízottján keresztül idézte, továbbá idézte a magyar állampolgárságú tanúkat és Soós Kata tolmácsot.

A bizonyítási eljárás megkezdése előtt a bíróság tanúként hallgatta meg a Szentendrei Rendőrkapitányságon tolmácsolási feladatot ellátó Soós Katát. A tanú kérdésre előadta, hogy lánya dr. Soós Tibor meghatalmazott védőnek, aki a kézbesítési megbízotti feladatot is ellátja. A tanú nem bejegyzett tolmács.

Elmondta, hogy baráti viszonyban állt a vádlottal és családjával. A vádlott őt hívta fel telefonon, hogy balesetet szenvedtek, két gyerek megsérült és segítséget kért tőle. Soós Kata felhívta az édesapját és kérte, hogy a fordításnál legyen segítségére. Soós Kata megérkezett a helyszínre édesapjával, ahol eseti tolmácsként Lőcsi Viktória működött közre, de a tanú állítása szerint a vádlott nem nagyon értette a tolmácsot. Lőcsi Viktória kérésére Soós Kata már a helyszínen segített a tolmácsolásban, sőt az angol nyelvű, vádlott által aláírt nyilatkozatot is ő írta le.

Kérdésre előadta, hogy a rendőrségen figyelmeztették a hamis tolmácsolás következményeire és a kizárási ok bejelentésére való kötelezettségére. Ugyanakkor közölte, hogy a rendőrök tudták, hogy apa-lánya kapcsolat van közöttük, ennek ellenére engedték a tolmácsolást.

A bíróság megállapította a Be. 80. §. (3) bekezdésére és a 71. §. (1) bekezdés a.) pontjára figyelemmel, hogy Soós Kata tolmács vonatkozásában a Be. 35. §. (1) bekezdés a.) pontjában szabályozott kizárási ok áll fent, így az általa fordított vádlotti nyilatkozatok és nem magyar anyanyelvű tanúk vallomásai bizonyítékként nem vehetők figyelembe, így azokat a bizonyítékok köréből teljes egészében kirekesztette.

A védői indítvánnyal ellentétben a vádlott közjegyző által hitelesített nyilatkozatát sem tette bizonyítási eljárás részéve. A vádlotti nyilatkozatokat kizárólag annyiban értékelte, hogy Tobin Ciarán Francis tisztában volt az ellene folyamatban lévő eljárás tárgyával, azzal, hogy milyen bűncselekmény elkövetésével vádolják Őt a magyar hatóságok, és e körben a vádlott a törvény biztosította kereteken belül cselekedett is, így a bíróság álláspontja az, hogy a vád törvényességéhez kétség nem fűződhet.

A bíróság tanúként hallgatta meg a baleset helyszínén jelenlévő Csontos Zoltánnét, Csontos Beátát, Varga Ilonát és Barabási Benedeket.

Csontos Zoltánné, a sértett gyermekek nagymamája a tárgyaláson fenntartotta eddigi vallomásait. A helyszíni meghallgatáson előadta, hogy a buszmegállónál álltak Tahitótfalu felől a jobb oldalon a lányával és az unokáival. A forgalmat figyelve észlelte, hogy Tahitótfalu felől nagyon gyorsan jön egy sötét színű autó. Az autó feljött a járdára, telibe talált egy villanyoszlopot és elütötte az unokáit.
2000. április hó 11-én a tanúkénti kihallgatáson előadta, hogy szokásos sétájukra indultak a vádbeli időpontban. Az Erkel Ferenc utcán jöttek lefele a 11. számú út irányába. A gyalogátkelőhelynél egészen a járda belső részénél álltak meg. A babakocsi a gyalogátkelőhely tábla mellett volt, benne ült Petra, Marci a babakocsi mellett állt. A kocsi mögött a tanú állt, a kisfiú mögött a lánya, Csontos Beáta.
A busz bent állt a megállóban, Ők pedig arra vártak, hogy elmenjen és belássák az utat.

A tanú a busz mögött lassan haladó járművekről nyilatkozott, akik folyamatosan a lehetőségekhez képest kerülték a buszt. Csontos Zoltánné azt érzékelte, mintha a lánya jelezne, és abban a pillanatban elsuhant mellettük egy autó, ami a babakocsit kirántotta a kezéből és a Marci is eltűnt. Érzése szerint olyan gyorsan jött mint egy rakéta, hírtelen suhant el előtte, azt hitte meg sem áll. Majd rögtön a gyerekekhez rohantak, a Petra bár be volt szíjazva kirepült, és a babakocsi mögötti füves részen feküdt, Marci a járdán. Mindkét gyermek alélt volt.

A babakocsi beszorult a villanyoszlop mögé. Ő ezután már csak a gyerekekkel foglalkozott, nem látta, hogy az autó nekiütközött a busznak, de az előtte történő elszáguldás után fémes, súrlódó hangot hallott. Szerencsének tartotta, hogy az utasok felszálltak már a buszra.

A tárgyaláson kérdésre előadta, hogy tévesen került rögzítésre az, hogy villanyoszlopot ütött ki a gépkocsivezető. Ő arra az oszlopra gondolt, ami a gyalogátkelőhelyet jelzi.

Csontos Beáta, az elhunyt gyermeket nagynénje a helyszínen előadta, hogy Tahitótfalu felől a járdára hatalmas sebességgel feljött egy sötét színű autó, elsodorta a villanyoszlopot, és a két kisgyereknek ütközött.

A 2001. április hó 11-én megtartott tanúkénti kihallgatáson előadta, hogy az út szélétől 1-1,5 méterre vártak arra, hogy át tudjanak kelni a túloldalra. A gyalogátkelőhely mellett közvetlenül buszmegálló van, és neki jobb kéz felől a busz bent állt a megállóban, így a Pest felől érkező forgalmat nem látták, és a busz haladási irányából is rengeteg kocsi közlekedett, ezért várniuk kellett. Nyilatkozott arról, hogy a busz beállása előtt több fiatalokkal teli gépkocsi előzött, kiabáltak , hangoskodtak, a többi gépkocsi normális ütemben haladt. A
Szentendre felőli oldalon édesanyja állt, a balján ő, előtte Marci, és vele egyvonalban, tőle jobbra Petra a babakocsiban ült. A várakozás közben arról beszéltek, hogy megvárják a busz elmenetelét. Ekkor arra lett figyelmes a tanú, hogy bal kéz felől hatalmas sebességgel jön valami sötét dolog. Odanézett, és abban a pillanatban az autó elszakította tőlük a két gyereket, és kiszakította a gyalogátkelőhely táblát. A kocsi ezután a járdán elhaladt a busz mellett, majd messzebb, körülbelül 40 méterre megállt. Ők rögtön a gyerekekhez rohantak. Csak később tudta meg, hogy a gyerekek mellett megjelenő külföldiek közül az egyik volt a baleset okozója, a többiek pedig a kocsi utasai.

A 2002. május hó 07-i tárgyaláson fenntartotta az eddig elmondottakat. Kérdésre előadta, hogy az úttesten nem látta közlekedni a vádlotti gépkocsit, csak akkor vált gyanússá, amikor balra fordította a fejét, és egy fekete foltot észlelt a járdán. A többi autó állt, ez azonban rossz helyen és gyorsan közeledett. Szakértői kérdésre mosósította vallomását, és úgy nyilatkozott, hogy a kocsisor nem állt, hanem nagyon lassan haladt. Folyamatosan araszoltak a kocsik és kerülték a buszt. Volt olyan jármű ami megállt, majd elindult, emiatt a kocsisor haladása lelassult, egy-egy másodpercre meg is állhatott. Folyamatában. azonban egy lassú haladásról tett nyilatkozatot. Véleménye szerint amikor lefele jöttek az utcán a busz még nem állt bent a megállóban, ekkor mentek el a fiatalok kocsijai. Amikor az Erkel Ferenc utca végén voltak, akkor állt be a busz.

Varga Ilona tanú a baleset bekövetkezésekor a buszmegálló mögötti Közösségi Ház kertjében tartózkodott körülbelül 40 méterre az úttesttől. A csattanásra figyelt az út felé, és látta, hogy egy sötét kocsi nagy sebességgel felszaladt a buszmegállónál lévő járdára, ahol bent állt a busz. A kocsi elhaladt az autóbusz mellett, majd eltűnt. Ekkor a tanú leszaladt és látta, hogy a kocsi a zebra előtt ment fel a járdára és ott kidöntötte a gyalogátkelőhely táblát, és elsodorta a két kisgyereket, akik a közelben feküdtek, a babakocsi pedig a villanyoszlop mögé szorult be. Elmondta, hogy a baleset előtt állt be a busz, melyről le és felszálltak.

A 2002. május hó 07-i tárgyaláson kérdésre elmondta, hogy egy virágzó cseresznyefát nézett az udvaron, körülbelül 4-5 méterre az Erkel Ferenc utcától, amikor hallotta a csattanást, azonnal jobbra, a megálló felé fordult és úgy látta a gépkocsi haladását.

Barabási Benedek a helyszíni meghallgatáson és a nyomozás során is előadta, hogy Visegrád felől Budapest felé vezette a Volán busz menetrendszerinti járatát. Leányfalun az Erkel Ferenc utcai megállóban végezte az utasok le és felszállítását, amikor egy nagy csattanást hallott. Ekkor belenézett a bal oldali tükörbe, de nem észlelt semmit, ezután újabb csattanást és egy sikolyt hallott, és érezte, hogy a busz meginog balra, valamint lemezsúrlódást tapasztalt a jobb oldal felől. Az első ajtó még nyitva volt, kinézett rajta és látta, hogy elsuhan mellette egy sötét színű autó, ami a busz elé kanyarodva körülbelül 15 méterre megállt.

A 2002. május hó 07- i tárgyaláson az autó nyugalmi helyzetet és a busz közötti távolságra úgy nyilatkozott, hogy az lehetett 10, vagy akár 20 méter is, de mindenképpen a két határ között mozgott. Elmondta, hogy körülbelül 1 perce tartózkodott a megállóban, mert az öt utas éppen, hogy felszállt. Úgy gondolta, hogyha valaki lennmarad, akkor azt is elüti az autó. Az öt jegyet még nem is adta ki, egy-két utas még a lépcsőn tartózkodott.

A nyomozás során három igazságügyi műszaki szakértő bevonására került sor. Kutassy Jenő az ügyben szaktanácsadóként vett részt, míg Boncsér Sándor és dr. Melegh Gábor műszaki szakértői véleményt készített.

A szakértői vélemények között feloldásra szoruló ellentmondást a bíróság nem észlelt.
dr. Melegh Gábor szakvéleményében kitért a Volvo S40 típusú személygépkocsi műszaki állapotára, a gumiabroncsok állapotára, sérüléseire, a sebesség kérdésére, valamint a baleseti mechanizmusra.

1. A szakértő megállapította, hogy a gépkocsi megfelelő műszaki állapotban volt, a baleset nem műszaki hiba eredménye.

2. A személygépkocsi gumiabroncsainak légvesztése a baleset következménye és nem előzménye. A jobb első és hátsó kerék a szegélyre haladáskor, a bal első kerék a szegélynek haladástól és a busszal való érintkezéskor került a baleset utáni állapotba. A bal hátsó kerék szintén sérült a baleset során, de ez nem hirtelen, hanem lassú légvesztést okozott.

3. A jármű a baleset helyszínének megközelítésekor (kb. 12-15 másodperccel az elütés előtt) valószínűsíthetően 75 km/h sebességgel haladhatott, majd ezt a sebességet a vezető lehetségesen fokozhatta 80...90 km/h értékre.
A Volvo személygépkocsi a járdára mintegy 71...80 km/h sebességgel haladt fel, ahol legalább 56...60 km/h sebességgel ütötte el a két gyermeket.

4. Megengedett (50 km/h) sebességgel történő haladás estén a baleset elkerülhető, mert a hivatkozott ismeretlen gépkocsi kihaladása esetében nem kényszerült volna sem hirtelen fékezésre, sem irányváltoztatásra. Sőt a gépkocsi az adott sebesség mellett is úton tartható lehetett volna.
A szakértő két hibás döntés eredményének tartotta a balesetet. Az első a kihaladó jármű melletti elhaladás, a második, a lényegesebb pedig az a túlzottan heves kormánymozdulat (mozdulatpár), amely a gépkocsi jobbra eltérítését és a szegélyre haladását váltotta ki.

A bíróság a tárgyaláson meghallgatta dr. Melegh Gábor szakértőt, aki írásbeli szakértői véleményét minden tekintetben fenntartotta. Előadta, hogy a gépkocsi járdaszegélyre történő felhaladás előtt kb.1-1,5 másodperccel került abba a helyzetbe, hogy azzal a sebességgel, amivel a jármű haladt, a vezető már érdemen nem tudta befolyásolni az eseményeket. A járdára való felhaladás sebessége kimunkálható volt, és előtte 1-15, másodperccel már az autó olyan mozgásba kezdett, ami a járdaszegélyre történő felhaladáshoz vezetett. Ezt követően a gépkocsi részben a légveszett kerekek, részben a további mozgási folyamat miatt vezető részéről már különösebben nem volt irányítható. A három kerék azonnali légvesztése miatt nehézzé vált a kormányzás, a fékezés pedig nem volt eredményes, mert csak a keréktárcsát tudta fékezni, de azokon a gumik elfordultak. Így az autót lassítani nem tudta. Arra a kérdésre, hogy miért került erre a kényszerpályára a gépkocsi a szakértő úgy válaszolt, hogy műszaki állapota ezt nem indokolta. A műszaki hiba lehetőségét kategorikusan kizárta.

Kérdésre elmondta, hogy szubjektíve műszaki hibának tűnhet az, ha a vezető nem tud fékezni és kormányozni, de ez valójában nem műszaki hiba.

Az autó sebessége ténylegesen nagyobb volt, mint az adott útszakaszon megengedett. De ettől lényegesen nagyobb sebességgel sem kell szükségszerűen felhaladni a járdára. A szakértő álláspontja szerint kizárólag a sebességből nem vezethető le a felhaladás, egy kormányzás kellett hozzá. Ezt a kormánymozdulatot nem feltételezni kell, hanem tényként kell elfogadni. A szakértő foglalkozott a vádlotti gépkocsi elé kihaladó jármű lehetőségével is. Ha valóban volt ilyen, akkor a vádlott elhaladt mellette és ez a kihaladás sem indokolta volna a járdára való felhaladást. Arra, hogy a vádlott miért ilyen hirtelen kormánymozdulattal tért vissza a sávjába, a szakértő nem tudott magyarázatot adni.

Továbbra is 4 féle sebességgel számolt a szakértő. Ebből két sebesség a nyomokból vezethető vissza, az elütési 56-60 km/óra, a szegélyre való felhaladáskori pedig 71-80 km/óra. Amennyiben elfogadjuk az előzés tényét, akkor ebben az esetben gyorsítást is kell feltételezni, így az előzés során a jármű sebessége 80-90 km/órára nőhetett. Erre nyom nincs, ez műszaki életszerűség. Amiről pedig ezt a sebességet elérhette, tehát a korábbi haladási sebesség 75 km/óra lehetett.

A szakértő a balesetet elsősorban vezetéstechnikai hibából adódónak tartja nem pedig sebesség túllépés miattinak. Kérdésre előadta, hogy kikanyarodó jármű esetén megengedett sebességgel haladva a vádlott nem kényszerült volna semmiféle hirtelen mozdulatra, irányváltozatásra. A tényleges haladási sebességnél a kihaladó jármű a vádlottal egy irányban halad, sebességét folyamatosan növeli, tehát nem a kihaladás helyéig kell az autót fékezni, hanem az utolérést kell elkerülni. Ez esetben a vezető hibásan döntött, hogy a jármű melletti elhaladást választotta , hiszen 70-80 km/óra sebességről is lehetősége lett volna mögötte lassítva fékezni.

A műszaki hibás szakértő három hibás döntésre mutatott rá.
1. A sebesség megválasztása.
2. A kihaladó jármű melletti elhaladás, nem pedig a mögötte való fékezés. Azonban ezek egyike sem okozhatta volna önmagában a balesetet.
A 3. és egyben a legnagyobb hibás döntés az a vezetéstechnikai hiba, hogy egy gyors, hirtelen és rendkívüli kormánymozdulattal kívánt a vádlott sávjába visszatérni.

A bíróság a tényállást Csontos Zoltánné, Csontos Beáta, Varga Ilona és Barabási Benedek tanú vallomásai, a műszaki szaktanácsadói és műszaki szakértői vélemények, a helyszíni szemle jegyzőkönyve, a helyszínrajz, a fényképmelléklet, a boncjegyzőkönyv és az orvosszakértői vélemények, valamint a tárgyalás anyagává tett egyéb okirati bizonyítékok alapján állapította meg.

A bíróság, mivel a vádlott valamennyi nyilatkozatát kirekesztette a bizonyítékok köréből, nem tette tényállása részévé azt sem, hogy egy elé kiforduló gépkocsi előzését határozta el. Az ügy szempontjából (súlyozott figyelemmel dr. Melegh Gábor véleményére) irreleváns a kifordulás, maga az előzés pedig tény, amelyet adatok támasztanak alá.

A bíróság megállapította, hogy Tobin Ciarán Francis vádlott azzal a magatartásával, hogy nem a forgalmi viszonyoknak megfelelően, a megengedett haladási sebességet túllépve közlekedett, megszegte a KRESZ 25. § (1) bekezdésében és a 26. § (1) bekezdés a./ pontjában írt rendelkezéseket.

Mivel e szabályszegő magatartása miatt közúti balesetet okozott, melyben Zoltai Petra és Zoltai Márton életüket vesztették a bíróság Tobin Ciarán Francis vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 187. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b./ pontja szerint minősülő halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében.

A bíróság a büntetés kiszabása során kisebb súlyú enyhítő körülményként értékelte az időmúlást.

Súlyosító körülményként értékelte azonban a minősítést megalapozón túli további halálos sérülést, valamint a többszörös és durva KRESZ szabályszegést.

E büntetéskiszabási tényezők alapján a bíróság a bűncselekmény tárgyi súlyára, az elkövető társadalomra veszélyességére és bűnösség fokára tekintettel úgy ítélte meg, hogy a büntetési célok eléréséhez a vádlottal szemben a Btk. 40. § (1) és (2) bekezdése alapján szabadságvesztés büntetés kiszabása indokolt, melynek végrehajtási fokozatát a Btk. 44. értelmében fogházban állapította meg.

A szabadságvesztés mértékének megállapításakor figyelemmel volt a Btk. 83. § (2) bekezdésében szabályozott irányadó középmértékre.

A bíróság álláspontja az, hogy a felsorolt büntetéskiszabási tényezőkre tekintettel, valamint arra, hogy a vádlott lehetőségei ellenére nem kívánta magát személyesen tisztázni, jelen eljárásban a középmértékes büntetéstől eltérni nem lehet. A súlyosító körülmények nem teszik lehetővé rövidebb időtartamú büntetés kiszabását, míg az enyhítő körülmény gátolja a büntetés magasabb tartamban való meghatározását.

A bíróság a vádlottat, mivel magatartását a közúti közlekedésben résztvevők személyi és vagyoni biztonságára nézve veszélyesnek ítélte, a közúti forgalomban való részvételtől a Btk. 58. § (1) bekezdése alapján eltiltotta.

Az eltiltás tartamát a szabályszegés tárgyi súlyára és a bekövetkezett eredményre tekintettel a Btk. 59. § (1) bekezdése alapján állapította meg.

A bíróság a magánfél polgári jogi igényét, mint alaptalant a Be. 215. § (1) bekezdése alapján elutasította és kötelezte a magánfelet az 1990. évi XCIII. tv. 42. § (1) bekezdésének a./ pontjában meghatározott illeték megfizetésére.

A bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés a Be. 217. § (1) bekezdésén, valamint a 218. § (1) bekezdésén alapul.

(A bíróság a vádlott által letétbe helyezett biztosítékról nem rendelkezett, hiszen a Be. 393/B. § (3) bekezdése értelmében végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása esetén a büntetés végrehajtását követően a biztosítékot az elítéltnek vissza kell fizetni.)


Budapest, 2002. május hó 7. napján
Pető Attiláné ülnök
dr. Szegedi Gyöngyvéra a tanács elnöke
Uri Józsefné ülnök

Az archívumból: a vádirat

Alább közöljük a PEST MEGYEI FŐÜGYÉSZSÉG 2644/2000/2 sz. Vádiratát:


PEST MEGYEI FŐÜGYÉSZSÉG Közl. 2644/2000/2.

Vádirat
a halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt Tobin Ciaran Francis ellen indított bűnügyben.

A szabadlábon lévő:

Tobin Ciaran Francis /aki született,

anyja neve:
lakik:
tart.helye:

(Magyarországon büntetlen)

vádlott 2000. április 9-én 15 óra 45 perc körüli időben Leányfalu lakott területén a menetirányonként 1-1 forgalmi sávval ellátott összesen 9 méter széles Móricz Zsigmond úton – mely a 11. számú főút – jó látási viszonyok mellett, száraz aszfalt úttesten Visegrád felöl Szentendre irányába 75-80 km/óra sebességgel vezette a GJZ-500 frsz. Volvo S40 típusú személygépkocsit.

A Móricz Zsigmond út és a jobbról betorkolló Erkel Ferenc út kereszteződése felé közeledve a vádlott egy ismeretlen személygépkocsi balról történő előzését követően a jobb oldali forgalmi sávban haladva járművével figyelmetlensége és az eltúlzott sebesség miatt 71-80 km/óra sebességgel felhajtott az úttest jobb szélén lévő, az úttesttől kiemelt kőszegéllyel elválasztott járdára. A vádlott a járdán közlekedve megpróbált fékezni, és balra kormányozni, azonban a kőszegélyre történt felhajtás következtében légvesztes kerekek miatt sem megállni, sem az úttestre visszatérni nem tudott. Emiatt a vádlott a gépkocsival a járdán egyenesen haladt tovább és elütötte az Erkel Ferenc út kereszteződésénél a járdán tartózkodó babakocsiban lévő 2 éves Zoltai Petrát és a babakocsi mellett álló 5 éves Zoltai Mártont.

A gyalogosok elütését követően a vádlott gépkocsija bal oldalával nekiütközött a buszmegállóban álló autóbusz jobb oldalának, majd ezután tért vissza az úttestre és állt meg járművével.

Zoltai Petra és Zoltai Márton a baleset helyén életüket vesztették.

Az igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint Zoltai Márton halála a baleset során elszenvedett súlyos sérülések következtében kialakult traumás sokk miatt, azzal egyenes oksági összefüggésben állott be.

Zoltai Petra halála az elszenvedett balesettel szintén egyenes oksági összefüggésben koponyatörés és agyroncsolódás miatt állott be.

A baleset azért következett be, mert a vádlott megszegte a KRESZ 25. § /1/ bekezdésben és a 26. § /1/ bekezdés a./ pontjában foglalt közlekedési szabályokat.

A leírt tényállást a helyszíni szemle jegyzőkönyvvel, a fényképekkel, a boncjegyzőkönyvekkel, a tanúvallomásokkal és a szakértői véleményekkel bizonyítom.

E tényállás alapján Tobin Ciaran Francis-t


vádolom


a Btk. 187. § /I/ bekezdésbe ütköző és a /2/ bekezdés b./ pontja szerint minősülő halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségével.

A vád tárgyává tett cselekmény elbírálására a Be. 24. § és 29. § /3/ bekezdés alapján a Budakörnyéki Bíróságnak van hatásköre és illetékessége.

A tárgyaláson az ügyész részvétele kötelező.

Az eddigi eljárás során 170.304 Ft bűnügyi költség merült fel.

A vádlott vezetői engedélyét a Szentendrei Rendőrkapitányság 2000. április 9-én visszavonta.

Indítványozom, hogy a bíróság: - a tárgyalásra idézze meg:

Vádlottként:
Tobin Ciaran Francis-t közölt címről

Védőként:
Dr. Soós Tibor

meghatalmazott védőt
Dr. Gábor László és
Dr. Bárándy Péter
meghatalmazott védőket

Tolmácsként: kirendelendő tolmácsot

Tanúként
Barabási Benedeket
Csontos Zoltánnét
Csontos Beátát
Varga Ilonát
O'Conor Karen-t
Fox Robert Edward-ot
Hamilton Sandra-t

Értesítse:
Sértetti képviselőket:
Dr. Tóth István
ügyvédet

Pest Megyei Főügyészség
Közlekedési Csoportját


Budapest, 2000. augusztus 28.

Dr. Kuti Zsuzsanna sk.
főügyészségi tanácsos
csoportvezető ügyész

kiadmány hiteléül:
irodavezető