Az alábbiakban a mai Indexből idézünk:"... a rendszerváltáskor rövid ideig élt a remény, hogy ezentúl lesz jogbiztonság az országban, és az állampolgárok érvényesíthetik törvényes jogaikat. Mára tisztán látszik, hogy nem, vagy alig javult a helyzet a rendszerváltás előtti időkhöz képest: a hivatalos iratok szinte ugyanúgy hozzáférhetetlenek, a nyilvánosság ellenőrző szerepe az igazságszolgáltatás környékén kicsit sem érvényesül. A Büntetőeljárási Törvény 2003 nyarán mindenféle sajtóvisszhang nélkül életbe lépett módosításai közül az egyik legpofátlanabb az a tétel volt, amit az egyébként liberális színekben politizáló igazságügyi miniszter, Bárándy Péter vitt át, nevezetesen, hogy a bírósági iratokba csak a perbeli feleknek van joga betekinteni. A korábbi gyakorlat és szabályozás szerint - a '70-es, '80-as évekre visszanyúlóan - maga az eljáró bíró, illetve később a megyei elnök dönthetett arról, hogy kiadja-e az iratokat az azt kérő újságírónak, és egyébként rendszerint úgy döntött, kiadja. A 2003-as módosítás furmányos módon zárja ki a betekintésből a nyilvánosságot, hiszen közvetlenül nem tilt, csak áttételesen."
"...üzen a hatalom (az igazságszolgáltatás): ha egyszer az ügyed lezárult az aktáddal együtt, akkor ne akarj az aktákban kotorászni, de főleg ne akarj másolatot, ne nagyon vitasd az ítéletet, ne próbálj ellenőrizni egyes részleteket."
"Még akkor is ez az üzenet, ha csupán arról van szó, hogy a büntetőeljárási törvény pontatlanul vagy hiányosan fogalmaz, azt mondja ugyanis: az eljárás során keletkezett iratokról az a bíróság, ügyész, illetve nyomozó hatóság, amely előtt az eljárás folyamatban van, a büntetőeljárásban részt vevő személyek kérelmére, legkésőbb a kérelem előterjesztésétől számított nyolc napon belül másolatot ad ki. Ez a passzus valóban nem rendelkezik arról, mi van akkor, ha valakinek az ügye már lezárult, és mégis betekintést, ne adj' isten másolatot szeretne az iratokból. Ami azonban az alkotmányosságot, a jogbiztonságot, az igazságszolgáltatásba és a demokráciába vetett hitet illeti, a lezárt aktákkal együtt az is láthatatlanná válik.
"Mint tudjuk, a Ciaran Tobin-ügyben 2002. okt. 10-én jogerős ítélet született, vagyis az ügy aznap lezárult. Az akták Bárándy Péter, a Tobin-védő későbbi igazságügyminiszter idején hozott törvény értelmében ezek szerint zároltak.Ha a fentiek helytállóak, a bíróság, még ha kérnénk is, sem adja már ki a következő dokumentumokat:
- Bárándy, Tobin ügyvédjének 2000. 09. 18-i keltezésű, a Budakörnyéki Bíróságnak írt levelét, amelyben azt kéri, a Bíróság engedélyezze Tobin kiutazását az országból.
- Dr. Kuti ügyész 2000. 09. 19-i keltezésű, a Budakörnyéki Bíróságnak írt levelét, amelyben támogatja Tobin ügyvédjének kérését, és azt kéri, a Bíróság engedélyezze Tobin kiutazását az országból, lényegében egy lagzi miatt.
- Berecznének, a Budakörnyéki Bíróság bírájának még aznap 2000. szept. 19-én hozott jóváhagyó határozatát, miszerint engedélyezi Ciaran Tobin távozását Magyarországról.
- Bármilyen dokumentációt arra vonatkozóan, hogy Tobin 2000. okt. 9-i magyarországi visszatérte és 2000. decemberi elutazása között a Budakörnyéki Bíróság miért nem vonta be útlevelét, ill. hogy az útlevél bevonásának elmaradásáért ki a felelős.
Ciaran Tobin 2000. szept. 19-én, a magyar határ átlépésekor tudta, hogy 2000. okt. 9-én vissza fog jönni. Azt is tudta, hogy 2000. decemberében újra el fog menni. Hisz' ezért mert visszajönni. (Hülye lett volna visszajönni, ha ebben nem lett volna biztos.) Így azt is tudta, éspedig már 2000. szept. 19-én, hogy útlevelét az ég világon senki sem fogja elvenni tőle 2000. okt. 9-e és 2000. decemberi végleges távozása között.
De honnan tudta?
Érdekes lenne megnézni Tobin 2000. évi repülőjegy-foglalásainak, -vásárlásainak időpontját. Sok mindent megtudnánk belőle.
Egyben biztosak lehetünk: amikor 2000. decemberében Ciaran Tobin a dublini gépről utoljára pillantott le a 11-es útra, annak is a leányfalui szakaszára, a Móricz Zs. út és az Erkel utca kereszteződésére, Marci és Petra növögető kis fájára, a 
helyreállított "Gyalogátkelőhely" táblára, átvillant agyán országa törvényeinek attól a pillanattól rá vonatkozó - és általa nyilván addigra már kívülről fújt - passzusa: "14.—Extradition shall not be granted where a person claimed is a citizen of Ireland, unless the relevant extradition provisions otherwise provide."
Vagyis Írország saját polgárait más országnak nem adja ki.
Ezt épp Dr. Kuti ügyész és Bereczné bíró ne tudta volna?
